Vendel-Mohay Lajosné: Liszt-emlékek Szekszárdon (Szekszárd, 1986)

Bevezető tanulmány

sa után Liszt francia köszönő beszédét Augusz tolmácsolta magyarul a közönségnek, azután együtt mentek Pest utcáin át Liszt szállására, szűnni nem akaró lelkesedés közepette, katonazenekarral az élen, az ifjúság fáklyás kíséretével. Ezt az emléket Liszt harminc év után is felidézi: „... Entre nous il y a une logique du coeur, d'intelligence et de faite qui n'est jamais montrée fautive - du soir de notre marche aux flambeaux, a travers Pest, ..." Weimar, 1871. július 17. (L-A 75.) Liszt és Augusz barátságának kezdettől fogva az őszintén átérzett, mély hazafiság volt jellemzője, összekötője. A zeneszerző gyakran hangoztatott kívánsága volt, hogy műveivel, mint amilyen az Esztergomi Mise, vagy a Szent Erzsébet legenda, kapcsolata szorosabbá váljék hazájával: „...je désirerais vivement faire quelque chose pour la Hongrie; peut-être cela se trouvera-t-il comme la Messe de Gran s'est trouvé ..." (L-A 32.) Augusz mindig nagy örömmel készítette elő egy-egy ilyen alkalom létrejöttét s tette lehetővé azután megvalósítását. Kortársai közül nagyon kevesen ismerték fel hozzá hasonlóan Liszt emberi és művészi nagyságát jelentőségét. Liszt feltétlen megbízott Augusz véleményében, megfontolt tanácsaiban. Minden jelentős hazai vonatkozású ügyben írott leveléről másolatot küldött neki tájékoztatásul, biztosítva barátját: „...je souscris à tout ce que vous ferez et m'indiquerez de faire. Mon obéissance sera toujours à l'égal de mon absolu confiance en votre amitié." (L-A 49.) Levelezésükből kitűnik, hogy Augusz számtalanszor volt Liszt segítségére a jelentős magyar levelek, versek, pohárköszöntők, cikkek francia, német tolmácsolásában, valamint Andrássyhoz, Treforthoz, Pulszkyhoz s másokhoz írt leveleinek magyarra fordításában, melyért a zeneszerző sohasem mulasztotta el kifejezni háláját: „Merci de plein coeur de tout ce que vous dites, faites, demandez et demeurez depuis trente années pour moi." (L-A 66.) Levelezésük Liszt első szekszárdi látogatása után, 1846 őszén kezdődik. Temesvárról tudósítja Auguszt dél-magyarországi hangversenyeinek sikereiről, élményeiről, az arany babérkoszorú átadásáról, a kivilágításokról, tűzijátékokról; mint írja: ez a legfantasztikusabban dicsőséges utazás, amit valaha is művész álmodhatott. (L-A 1.) Virtuóz éveit az Augusszal folytatott levelezésben csak ez az egy írása képviseli, azután néhány évre elmaradnak levelei. Lefoglalják utolsó, nagy kelet-európai koncertkörútjának eseményei. Új, egész életére kiható fordulat következik életében: Kijevben, 1847 február közepén megismerkedik Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnével; majd Európa-szerte forradalmi megmozdulások lángolnak fel. Közel öt év után, 1851-ben veszi fel újra a kapcsolatot Augusszal levélben. Bejelenti, hogy véglegesen Weimarban telepedett meg, ahol a nagyhercegi család jóindulata olyan tevékenységi központot rendezett be számára, amely megfelel képességeinek, előhaladásának, s jelzi, hogy néhány hónapon belül megházasodik. A weimari évek elején, 1851-54 között négy levele érkezik. Eduard Liszt és Bülow érdekében írt ajánló sorai mellett beszámol művészi tevékenységéről, az európai zenei élet eseményeiről. Elküldi újabb könyveit, zeneműveit; 1853 nyarán, jókívánatul Augusz bárói címéhez, a VIII. Rapszódiát, melynek 1846 őszén Szekszárdon írta első megfogalmazását. A rapszódia Augusznak szóló ajánlása a nála töltött szép napok emlékét őrzi. (L-A 2-5.) Levélváltásuk 1855-56 között megkettőződik. Augusz 1855. január végén le-