Vendel-Mohay Lajosné: Liszt-emlékek Szekszárdon (Szekszárd, 1986)

Bevezető tanulmány

Liszt Ferenc több mint hatvan éven át folytatott kiterjedt levelezésének jelentős csoportját alkotják leghűségesebb magyar barátjához, Augusz Antalhoz írott levelei. A magyar Liszt-kutatás egyik legértékesebb forrását jelentik ezek a levelek, Liszt hazájához fűződő ragaszkodásának, elkötelezettségének dokumentumai: a zeneköltő Augusszal váltott leveleivel tartja fenn állandó kapcsolatát hazájával. E levelekből megismerjük alkotói terveit, bekapcsolódását a hazai zenei életbe, a Zeneakadémia létrehozásával kapcsolatos elképzeléseit. Levelezésük 1846 őszén kezdődik, s azután több, mint harminc évig, 1878 szeptemberéig, Augusz haláláig kíséri barátságukat. Liszt leveleinek meghitt, baráti hangja az évek folyamán változatlan marad, Augusznak szóló írásait közvetlenség, őszinteség, bizalom jellemzi s egy sajátos családias hang. Leveleiben gyakran utal az „en famille" kifejezéssel arra, hogy a családhoz tartozónak érzi magát. Soraiban soha nem feledkezik meg arról, hogy kifejezze háláját Augusz segítőkész barátságáért: „Vous avez certainement une bonne part à l'honneur qui vient de m'etre accordé: car c'est a votre active bienveillance, - et comment pourrai-je ne pas m'en souvenir toujours avec la plus vive reconnaissance? -" (L-A 30.) Augusz Antal (1807-1878), id. Augusz Antal Tolna vármegyei főszolgabíró fia, régi Tolna és Veszprém megyei nemesi családból származott. A kor szokásaihoz híven, ifjúkorában barátjával, Bezerédj Lászlóval beutazta Európa legnagyobb részét, felkereste az európai szellemi élet központjait. Tanulmányútján nagy érdeklődéssel kísérte a zenei élet eseményeit, a hangversenyeket, operaelőadásokat is; fiatal korától kezdve megnyilatkozott a zene iránti vonzalma. Kellemes hangjával, zenei adottságaival komoly képzettséget szerzett az énekművészetben, jól zongorázott. Európai utazásain gyűjtött értékes megfigyelései, tapasztalatai, széles látóköre, nyelvtudása s szónoki készsége Tolna megye híres reformnemzedékének egyik jelentős alakjává tette. Augusz mint a vármegye főjegyzője a negyvenes évek elejéig a híres Tolna megyei ellenzéki párttal, Bezerédjvel, Bartallal, Sztankovánszkyval tarott; a negyvenes évek elején azonban szakított Bezerédj táborával, 1843-tól Tolna megye alispánja, 1845-től első alispánja volt 1848-ig. Későbbi szereplése az 1848-49-es polgári forradalom és a szabadságharc alatt sok ellentmondást rejt magában; 1849-től az osztrák abszolutizmus szolgálatába áll. 1852-től a budai helytartótanács alelnöke, s ebben a pozíciójában 1853-ban a császártól birodalmi bárói rangot nyer. 1859-ben nyugdíjazzák. Az 1850-es évektől Augusz jelentős szerepet játszott a közéletben. Maradandó érdemeket szerzett a magyar zenei élet fellendítésében, döntő szerepe volt Liszt Ferenc Magyarországra való visszatérésében, majd visszavonulva a politikai élettől, sokat fáradozott a Zeneakadémia létrehozásának érdekében. Auguszt ifjúkori utazásain szerzett ismeretei, műveltsége, nyelvtudása, zeneszeretete vonzotta Liszt közelébe már a művész 1839/40-es magyarországi látogatása alkalmával. Barátságuk első, meghatározó, közös élménye Liszt emlékezetes pesti koncertje volt, 1840. január 4-én. A Nemzeti Színházban a díszkard átnyújtá-