Vendel-Mohay Lajosné: Liszt-emlékek Szekszárdon (Szekszárd, 1986)

Bevezető tanulmány

két a közzététellel jobban szolgálnák. Kéri Ábrányit, hasson rájuk, nézetük megváltoztatása végett." (D'Isoz Kálmán kivonata, Zenei levelek I. Bp. 1924. No. 828. Ep. Mus. 609. La Mara - id. Ábrányi Kornélnak, Lipcse, 1888. február 18.) La Mara négyet mégis közzétett Liszt Ferenc Augusznak írott leveleiből, nyolckötetes kiadásának utolsó kötetében. (Franz Liszt's Briefe. VIII. Band: 1823-1886. Neue Folge zu Band I. und II. Leipzig, 1893-1905. No. 195., 291, 297, 319.) A leveleket Liszt két fogalmazványkötete alapján tette közzé, némi kihagyásokkal és a következő megjelöléssel: 195, 319, „nach einem Korrespondenzbuch Liszt's im Besitz von Frau Fürstin Maria Hohenlohe." („Lisztnek Hohenlohe Mária hercegnő tulajdonában levő levelezési könyve nyomán.") (i. m. 227, 331. o.) 291, 297, „nach einem Briefbuch im Besitze von Frl. Anna, Helene Stahr, in Weimar." („Weimarban, Anna, Helene Stahr tulajdonában levő leveleskönyv után.") (i. m. 310, 314. o.) Az Augusz-gyűjtemény Liszt leveleinek első közzététele Csapó Vilmos érdeme volt. Saját költségén adta ki 1911-ben Liszt Augusznak írott leveleit. „Liszt Ferenc születése századik évfordulójának megünneplésénél a legméltóbb közreműködés, ha lángelméjének még ismeretlen megnyilatkozásait napvilágra hozzuk", írja könyve előszavában. A könyv Emlékeimből című bevezetőjében Liszt Ferenccel kapcsolatos sok személyes élményét, emlékét is megörökítette, közzétette. Csapó Vilmos (1840-1933), tengelici földbirtokos, a Tolna megyei Csapó Vilmos 48-as honvédezredes fia. Ifjúkori római tartózkodása során 1865. január végén Augusz ajánlásával felkereste Lisztet, aki akkor a Monte Marión lakott. Liszt szívélyesen fogadta, s Csapó érdekes képet örökített meg naplójegyzeteiben Lisztről, római otthonáról, környezetéről a Madonna del Rosarió kolostorban a Monte Marión. - Csapó Vilmos és családja a 70-es évektől a telet Pesten töltötte, (lakása az Árpád u 6. szám alatt volt), s a művelt, irodalomkedvelő, zeneértő Tolna megyei család az idős Liszt meghitt baráti köréhez tartozott. Csapó művét báró Schell-Bauschlott Józsefné Sigray Klára grófnőnek, báró Augusz Antal unokájának ajánlotta, megköszönve neki és férjének, hogy - miként az előszóban írja - „bizalmukkal megtisztelve rendelkezésemre bocsáták Liszt Ferencnek báró Augusz Antalhoz intézett 117 sajátkezű kiadatlan levelét, hogy az eddig parlagon fekvő, családi kegyeletből rejtegetett szellemi kincset a Mester nevének újabb dicsőségére most feltárhassam." Csapó kezdeményezése, ahogy írta, a Lisztről megjelent „első magyar kiadású könyv", sokáig a Liszt-kutatás egyik alapvető forrása volt. Két kiadásban jelentette meg művét, német és magyar változatban (Csapó Vilmos: Liszt Ferenc levelei báró Augusz Antalhoz 1846-1878. - Franz Liszt's Briefe an baron Antal Augusz 1846-1878. Budapest, 1911.); magyarul azonban csak Emlékeimből című bevezetője és a szűkszavú jegyzetek jelentek meg, a leveleket eredeti német illetve francia nyelven tette közzé. A német kiadás lehetővé tette, hogy külföldön megismerjék, de a rendkívül értékes anyag a hazai közönség széle-