Vendel-Mohay Lajosné: Liszt-emlékek Szekszárdon (Szekszárd, 1986)

Bevezető tanulmány

megismerkedve a hazai szellemi és művészi törekvésekkel, tevékenyen kapcsolódhasson be a magyar zenei életbe; Augusz volt az, aki elhatározásában megerősítette. Andrássy Gyula gróf javaslatára 1871. június 13-án az uralkodó Lisztnek a királyi tanácsosi címet adományozta, évi 4000 forintos évjáradékot biztosítva számára. Ezzel - mint Liszt írja Augusznak - a neki legmegfelelőbb módon jelölve ki helyét hazájában, hogy hathatósan szolgálja a magyar zeneművészet ügyét. (L-A 74.) A képviselőház 1873. február 8-án tárgyalja és egyhangúlag megszavazza a Zeneakadémia felállítását és alapításának költségeit. Trefort miniszter Lisztet bízza meg a szervezéssel, amely a megtiszteltetés mellett valójában súlyos terhet is jelentett a zeneköltő számára, nemcsak a közben felmerülő pénzügyi nehézségek, hanem a megfelelő munkatársak hiánya miatt is. A Zeneakadémia első elnökévé Liszt Ferencet nevezik ki, a kinevezési okmányt 1875. március 30-án a miniszter személyesen nyújtja át. Az intézmény ünnepélyes megnyitására 1875. november 14-én - Liszt távollétében - kerül sor. Liszt Ferenc 1876. február 16-án jelenik meg a Zeneakadémián és a legfelsőbb zongora-osztályt, kilenc növendék oktatását vállalja magára. Liszt és Augusz levélváltása 1870-78 között mind élénkebbé válik. Ezek a levelek Liszt hazai pályafutásának eseményeire, a Zeneakadémia szervezésére, létrejöttére vonatkozó igen értékes adatokat őrző források, dokumentumok. Augusz tudatában lévén annak, hogy Liszt levelei milyen értéket jelentenek majd az utókor számára, gondosan megőrizte a zeneszerző minden levelét, üzenetét, feljegyzését. Eltette Liszt ügyeiben írott beadványait, minden vele kapcsolatos jegyzéket, elszámolást. Az iratok versoján puha kék ceruzával feltüntette: „Liszt". A hozzá közelállóknak írt leveleiben Liszt gyakran kedveskedett az európai sajtóból egy-egy érdekes cikk kivágatával, emlékezetes hangversenyei műsorával, különleges zenei események meghívóival (Galleria Dantesca, Grand Concert, Lundi 26 Février 1866; Scène de Théâtre du Chateau Royale du Loo, au mois du Mai, 1876; Commemoration Musicale de Madame Marie Moukhanoff, Weimar, 17 Juin 1875 stb.) Ezek a küldeményei is fennmaradtak Augusz gyűjteményében „Műsorok, Ismertetések" felirattal. Augusz Antal fiát, Augusz Imrét korai halála (1886. november 6.) megakadályozta abban, hogy közzé tehesse Liszt levelezését. De mint az Augusz-család utolsó férfi tagjának, kedves terve és gyakran említett kívánsága volt, hogy az Auguszkúria a Liszt-emlékekkel „múzeumszerű népház" legyen. Végrendeletében Augusz Imre vagyonát Szekszárd város közönségére hagyta. Augusz Antal özvegye és családja a Liszt-gyűjteményt érintetlenül együtt tartotta és kegyelettel őrizte. Ennek köszönhető, hogy az anyag a második világháború viszontagságos évei után is háborítatlanul megmaradt a Tolna megyei Katalinpusztán, majd közgyűjteménybe kerülhetett. Liszt leveleinek közreadása érdekében legelőször Marie Lipsius (La Mara) fordult kéréssel Augusz Antal özvegyéhez. Lipcséből, 1888 elején Ábrányi Kornélhoz intézett leveléből tudjuk, hogy Auguszné elzárkózott kérése elől. Mint írja: „Gróf Zichy és Augusz báróné, kikhez (a levélközlések érdekében) hasonló kéréssel fordult, szintén nem küldöttek leveleket, de azt válaszolták, hogy »Sie glauben im Sinne Liszt's zu handeln, wenn sie die Briefe nicht veröffentlichen.« (Úgy hiszik, Liszt szellemében cselekednek, ha nem adják közre a leveleket.) Pedig emlé-