Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

A tanya előtti malomkő asztalon születtek nagy versei, ahol: „... eleven mappa a táj a napba, minden útja tiszta rajz!... Jó, jó, jó így szétnézni szabadon! így ülni a napban a tanya előtt, ahonnan látni a vonatot hogy cammog a róna felett s a várost, a széles utcán mászni az apró embereket s vidám munka hálójában hegyoldalt és tetőt Ó, borok anyja drága hegy, mámor anyja, munka! (Dal prózában) Eléje tárult itt a szép és termékeny sárközi táj, a Duna síkja és a Gemenci erdő, mely a láthatár szélét szegélyezi. Az ország egy része szinte mappa szerint. Innen kitágul a horizont, az ember messzire lát, képletesen is: „Enyhe dombsor, lankatag magyar főid! S az a róna túl már a nagy-alföld szemhatártól, ahol a nap támad. " A szép tanyaajtó szembenéz a kelő nappal. Hányszor gyönyörködött itt a hajnali tájban! „ Gyermekkorunkban arra voltunk büszkék, hogy szép időben Kalocsáig is elláttunk a Duna fényes szalagján túl, sőt, a mogyorófavessző két végére ráhúzott s a megcsúszás ellen raffiával rögzített távlencséken még tovább is. " (Keresztül-kasul az életemen) „Eletem első felének központja és pihenő helye volt" vallotta, „gyermekkorom édenét élesebben látom magam előtt, mint azokat a helyeket, ahol tegnap jártam ... " Nagy betegségében a Vérmező ködére is a szekszárdi szőlőhegyet vetítette képzelete és a János szanatóriumban fügébe harapva a gyümölcs íze is ezt idézte ... írásait át - meg átszövi a szőlő és bor szimbolika, szülőföldjét idézve még önmagát is a szőlőszemhez hasonlítja: „No s megvagyok már. Lettem, ami lettem, sötét bár s néha könnyekig hasonlott: hiába! csöpp szőlőszemnek születtem, mely a nagy naptól édesedve romlott. " (Nel mezzo ...) Mert nemcsak gyermekkorának gondtalan emlékeihez kapcsolódtak ezek a képek. Ide menekült akkor is, ha elborította „kétség és láz", amikor néha „könnyekig hasonlott". Szekszárdon érte az első világháború kitörésének híre. Háborúellenes lírája itt kezdett formálódni benne a nyárutói hetek alatt Az őt ért hivatalos támadások idején itt keresett enyhülést. Ezekben az években nagyszerű, háborúellenes lírájával párhuzamosan egész sorátírja szekszárdi ihletésű verseinek, a természet szépségeiben keresve feloldódást.