Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Itt a szekszárdi Előhegyen kezdte 1921 nyarán s itt írta jelentős részét, nagy vallomásos müvének, a Halálfiainak, melyről így vallott: „talán egy dolgommal sem vesződtem annyit, mint ezzel a regénnyel, átérezve újra a művészet minden kínját és csüggedését. De már feledem a szenvedéseket, mint az anyák a vajúdás kínjait, és csak boldog órákra emlékszem-például a szekszárdi szőlőhegy tetején, a présház előtt, „ tanya előtt" ahogy ott nevezik Egy vén fotőjben ülve messze beláttam a drága dombokat s írógépem kattogását bizonyára kereplő hangjának vélték a szőlőt csipkedő madarak Talán lehet majd valamit érezni mesém pergésében a hegyi kereplő szabad üteméből, rajzom színeiben az édes táj színéből..." (Pesti Napló, 1927. ápr. 9.) írásaiban végigkísérhetjük a szekszárdiaknak a szőlővel kapcsolatos minden örömét-gondját. Látjuk a dombokat, amikor „minden olyan lett, mint a kopott bársony ": a filoxera pusztítása idej én. Átéljük az új telepítések minden gondját, a szőlők jégverés utáni szomorú képét. Műveiben ismerősen csendül a szekszárdi népnyelv íze, táj szavainak egész sora; csömöge, murci, gyüvőtény, tarack, piarc... Ha a tájat nézte, a tarka és változatos kép, a szelíd dombok, az ég mediterrán kéksége Itáliára emlékeztette. „Az ilyen környezet a fantáziát állandóan foglalkoztatja s mégsem teszi azt nehézzé, vagy sötétté, az ilyen táj az emberi kultúrának legalkalmasabb bölcsője és édes otthona". (Itália és Pannónia) Ez a táj sugallta először művészetének antik élményeit. Aliscum éjhajú lányát látta itt, Pannoniát idézte maga elé, hol a sűrűben „... kedélyes ifjú Pán, ki nem távol töpreng csupán, ki az emberi munkán gyönyörködik s parasztokat s földművelőt s pásztorleányt gyakorta meg is látogat. " (Útinapló, Pán a kukoricásban) A szőlőhegy esőverte, szomorú őszi képe is megjelenik itt Babits Ősz és tavasz között című gyönyörű versében. Az 1937 elején keletkezett vers kéziratos másolatát a falon kiemelve mutatjuk be, a szép régi tanyaajtó nagyított fotója mellett. Az ajtón kis fatáblán az 1828-as évszám a tanya építési idejét jelzi. Az előhegyi szőlőt a költő nagyapja az 1850-es években vásárolta. Egykori telekkönyvi bejegyzés szerint a szőlő területe 5996 négyszögöl volt. Cenci néni a filoxera pusztítása után 1898-ban újratelepítette a családi szőlőt Fáradozása nem volt hiábavaló. Az amerikai alanyba oltott kadarkavesszők tekintélyes öreg tőkékké terebélyesedtek, még a közelmúltban is szépen termettek. A szőlő nagyrésze az elkövetkező évek során beépítésre kerül. Egykori képét csak az itt látható szép nagyított felvételek őrzik majd. Cenci néni keresztje, melyről a költő vallomásos műveiben többször is megemlékezett, ma is áll. A tövén lévő felirat tanúsága szerint „Építette nemes Angyal János 1827. "Akkoriban ültethették eléje a szép öreg tamariszkuszt is.