Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

„Lelkem madár, tág egek lakója, noha mindig visszajár fészkébe. " A KÖLTŐ SZOBÁJA A fogadószobából a baloldali ajtó a kiállítás harmadik szobájába vezet. Ez a kapu melletti szoba volt Babits szobája, ha Szekszárdon időzött. Itt olvasta át éjszakáit a petróleum lámpa mellett, itt dolgozott írásain, fordításain. Később is, amikor már csak rövidebb időkre tudta kiszakítani magát a fővárosi élet zaklató ttságából, e csendes, meghitt szobában számos verse, írása született. Talán ez a ház legszebb fekvésű szobája. A Séd surrantóján lecsurgó víz állandó, halk muzsikája behallatszik a nyitott ablakon. A „szakadás" mélyén az öreg bodzák közt énekesmadarak tanyáznak, s tavasszal mindent elönt a tömény akácillat. A Patak medrén túl az egyik legrégibb városrész,a Bartina látszik a szép öreg hegy zöld hátterével. Talán még ennél is kedvesebb a téli kép a szabálytalanul épült házak havas tetejével, a csupasz akácok közt kigyúló ablakszemekkel alkonyatkor. A háznak ezt a részét valamikor Cenci néni nővére és férje Újfalusy Imre lakta. Babits nagyon szerette a család legidősebb tagját, s mint kisfiú állandó „vendége lett a Döme bácsi belső szobájának, mely csodálatos múzeum s utcai ablakával egyben színház is volt. " Az ablakra nézve eszünkbe jut a Halálfiaiban leírt régi gyermekcsíny, a spárgára kötött üres bugyelláris. Ha végigtekintett a László utcán, a templom zárta le a képet. „A keresztútnál, hol tócsa poccsant", strázsált az öreg kőhíd. Ide látszott.az ablakon át „a Kálvária három sovány keresztje a dombon, " és látta amint „Mária ünnepére ballag az anyóka a templomba vén tüdeje issza a harangszót. " (Rekonvaleszcencia)