Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

10. Fogadószoba (részlet) 11. Fogadószoba (részlet) komoly bíró, meghalt rég. Csak arcképről ismerem: komoly, mintafia, desemmi sincs benne a fia idegességéből: széles mellkassal, szakállas arccal, nyugodtan néz a világba." Babits szerette, tisztelte édesapját. Erre mutat a Halálfiaiban kitűnően megformált alakja, ezt tükrözik gyermekkori levelei és később is minden sora, melyet róla írt Neki írta első versét, a Köszöntőt is. A bal oldali ablak mellett nagyanyja íróasztala áll. A múlt század negyvenes éveiben készülhetett ez a szép, diófa bútor, magasan ívelt lábain szinte könnyedén lebeg. Felette arcképe. Egy szekszárdi alkalmi festő, Franek János készítette fiatalkori fényképről. Magunk előtt látjuk a fáradhatatlan, törhetetlen energiájú Cenci nénit, a két arckép láttán szinte kézzelfogható közelségben érezzük a Halálfiai kitűnően megformált alakjait. Babits 192 l-ben kezdte írni nagy regényét, melynek ihlető tája Szekszárd. Élete fő művének vallotta. Hat éven át dolgozott rajta. Mint a Halálfiai megjelenésekor egyik nyilatkozatában mondotta, „Szavaim emberek és mondataim - események". . .„egy társadalmi osztály genezise és kritikaja". Utószavában hangsúlyozta, hogy „a regény csupa költemény képzelt szereplókfe/"mégis, itt érezzük, hogy alakjait saját környezetéből formálta, „. .. egy metszet a Sors végtelen szövedékéből, alakokkal, kiknekátéltem minden idegrezdülését"; s valóban, „sehol sem festettfel életének színeiből annyit, mint itt ", hiszen a kéziratok, a bútorok, a könyvek, és az ablak előtti táj is ezt a légkört sugározza. A kis fekete asztalkát nézve szinte látjuk, amint Cenci „a fekete lakkozott varróasztalka mellett ül az ablaknál, maga is éppen olyan fekete kendőben a nagy, csontkeretű pápaszem az orrán ". . . (Halálfiai.)