Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

íróasztalán, arcképe alatt a Halálfiaiból kiemelt rész kéziratos másolatát olvashatjuk: „ Cenci nem a jó boron kesergett: nagyobb gondjai voltak A bor megölteférjét, tönkretette régi gazdagságát: amit a bor vétett, azt a szőlőnek kell megfizetni! Cenci küzdött a szőlővel, mint egy élőlénnyel: tragikus küzdelem! Már-már lebírta, mármár diadallal fizette ki utolsó adósságát: és most mindent újra kell kezdeni. Cenci nem ijedt meg: már újrakezdte párszor! Pénz kell újra: új adósság és új erő, mert nem halhat meg, míg adóssága van!" Kelemen Józsefet - tudjuk - nem a bor ölte meg, de Cenci néni küzdelmei a szőlővel ugyanazok voltak, hiszen ebben az időben pusztított a filoxera Szekszárdon. Babits egyúttal a szülőföldjének krónikása e művében. Az íróasztalon a kéziratos másolat mellett Babits nagyanyjának és édesapjának írt első levelét és első versét, a Köszöntőt olvashatjuk. Művei közül itt a fogadószobában a falon kiemelve a Hazám!, a Zöld, piros, sárga, barna, a Télutó a Sédpataknál című verseinek kéziratos másolataival ismerkedhetünk meg. A versek 1925. februárjában keletkeztek, a Patakra nyíló ablakokon át most is láthatjuk Babits sajátosan szép verseinek motívumait. A bejárati ajtó közelében finomrajzú jávorberakással díszített vitrinben találjuk a család apróbb emléktárgyait. Nem tartozott ugyan a család bútoraihoz, de jól beleillik a szoba alaphangulatába. Cenci néni szobájában valamikor egy nyitott pohárszék töltötte be ezt a szerepet, „amelyen régiporcellánok, üvegből való lapos díszkulacs, kávéscsészék és teásibrikek mindannyiszor megrezegtek finom csengéseket adva, amikor egy-egy kocsi ment el az ablak előtt. " Örökségem című versében közelebbről is leírja ezeket a tárgyakat a költő: „... Harangjátékba kezd, ha lépsz, a vén pohárszék, hol néhány csöpp szobor, üvegből a király, s Erzsébet, drága hölgy, királynők gyöngye, áll, egy száradó búkét, emlékül régi táncra, rulett és francia kártyák a pássziánszra (a présen négy kis ász, gyöngyökből kirakott) falánc, mit nagyapám tömlöcben faragott, s egy gyűdi Mária, fából kivágva, finom üvegbúra alatt; s a cifra baldachinon van egy borszemnyi rés; s ha fény elé vonod, láthatd e résen át a gyűdi templomot. És a sok ős pohár! apáim szája szitta belőlük nedvedet, hatalmas aqua vita!... " Mindennél jobban érezzük a múlt valóságát, a költő verseiben jelentkező képek hitelességét, amikor ezeket a tárgyakat most itt látjuk magunk előtt. A szép üvegesszekrény most is megzörren, ha a mai szekszárdiak szekerei, az autók mennek erre, mert újra itt vannak a magyar címeres porcelánok a szabadságharc idejéből. Némelyik emléktárgy a fél országot is bejárta, míg itt újra megpihenhetett... A fogadószoba bal oldali ajtaján keresztül a kiállítás második szobájába lépünk.