Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - A versírás kezdetei

Hatvanhat évvel ezelőtt Midőn az aradi vár udvarán Tizenhárom hős magyar lelke Megdicsőülten az Istenhez szállt Azt hitték, hogy már a nemzet A tizenhárom hős után Az osztrák uralom alatt elveszett És nem él többé ezután.... „A mások közé ékelt kis számú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet fbifedezni" - írja Gottfried Herder a magyar jakobinusok bukása utáni harmadik évben. Kölcsey legkeserűbb verse, a Zrínyi második éneke, szinte szó szerint foglalja versbe Herdert; a Szózat-bm „a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körül, / S az ember millióinak / Szemében gyászkönny ül." A nemzethalál víziójával Ady is küszködik, Illyést egész életén át foglalkoztatja a magyarság sorvadása, de tizenhárom évesen mértéktartó büszkeséggel vágja a győzők szemébe az öldöklő háború második évében: De most ebben a titáni harcban! De most?..., ha mi nem vagyunk? Mit csinálsz te szegény Ausztria? Vagy ha mi az ellenséghez állunk? Elveszel!... és egy század multán Nem is tudja tán a világ, Hogy te is valaha álltál! A kérdő és felkiáltó mondatokkal cövekéit sorok mögül felsejlik a tehetségét próbálgató költő tollán fonákjára fordult herderi jóslat; jószívűségére vall, hogy egyetlen nemzetnek, Ausztriának sem kíván rosszat, nem a múltba tekint, hanem a jövőbe néz, arra kéri a „hatalmas Istent", Hogy a magyarok hazáján segítsen Es hogy ne kelljen utódainak Oly napot ünnepelni ezután Mint milyen gyászosat nekünk kellett Ma, október hatodikán. (1915. október 6-án)

38