Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - A versírás kezdetei

Szeretetről és szabadságról szólnak a versek. Szerény is, félénk is, aki írta. Zörögnek a rímek, bicegnek a ritmusok, figyelmet a mondanivaló eredetisége és gazdagsága érdemel. A lengyel ifjú és az aradi tizenhárom tragédiájában, ha áttételesen is, de jelen van a háború. Szerencsére, ismerünk olyan verseket is, amelyeknek ez a világrendítő kataklizma a tárgya. A gyors győzelembe vetett hit (amire a falevelek lehullnak, visszatérünk!) kezdetben a gyermek Illyést is magával ragadja. Október 1jén matematika gyakorlófuzetébe, melyben - többek között - Budapest, Bécs, Párizs és London napi vízszükségletét számolgatja, az alábbi sorokat írja: Éljen a haza! Éljen a király! Éljen a hadsereg! Éljen Vilmos császár! Éljen I. Ferencz József! Éljen a közös haderő! Vesszen minden ellenségünk!! Vesszen!!

39 A sajtó, a hangulat és az iskolai ünnepségélmények hatására lelkében két részre, jókra és rosszakra oszlik a valóságban lényegesen árnyaltabb világ egy leegyszerűsített képlet alapján, amely a hazáért halókat mennybe, az ellenük küzdőket pokolra juttatja. Egy évvel később, 1915 őszén is a győztes német hadvezért ünnepli, aki Napóleonnál is nagyobb, hiszen a császár, „kinek a francia nemzet trónt kínált" nem bírt el az oroszokkal, de „Hindenburg keze alatt" - kinél nincs nagyobb vezér ebben a háborúban - a tízszeres erővel támadók pokolra jutnak, s az életben maradók pedig könnyezve ejtik a mazuri tavakat. Korábban ezzel a vezért dicsőítő győzelmi képpel akár be is fejeződhetett volna a költemény, s hogy mégsem így történt, hogy a nyolcszor négysoros vers utolsó három strófájában a „rossz" oldalon állók szenvedéseinek okát is kutatja, minőségi változást jelez: a tizenhárom éves diák világlátása tisztulni kezd, rádöbben arra, hogy a közemberek, az angyalbőrbe bújt muzsikok ártatlanok.