Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - A gimnázium

kolai évek alatt (sarkítottan fogalmazva) „semmit sem" tanult; az első gimnáziumi év végén a kicsapatás enyhe érzésével kellett elhagynia Dombóvári. Mihelyt fölmerül életében a betűvel s az elvont tudnivalókkal való ismerkedés szükségessége, emlékezetében „körhintaként forognak a más-más falusi tantermek, katedrák, iskolafolyosók és -udvarok, templomok és cintermek, a hozzájuk tartozó személyzettel".

18 Tizenöt éves fejjel számlálni sem tudja, hogy hány osztályfőnök előtt volt év kezdetén új fiú, s a tanítók és tanárok milyen seregével került kapcsolatba. Tanárainak többségére nem tud jó szívvel emlékezni. Felidézett alakjuk még véletlenül sem a tárgyat juttatja eszébe, amelyet tanítottak, hanem hogy „az érdemtelen társadalom rögeszméjére" akarták rávenni, a tekintélytiszteletre.

19 Rácegresen ő, a gépészkovács fia a legjobb tanuló. Nem nagy dolog olyan szerencsétlen béresgyerekek között - hárítja el magától őszült fejjel a dicsőséget -, akiknek odahaza asztaluk sem volt, amelyen írhattak volna; különben is, ha módját ejthették szüleik, inkább adták őket napszámba, mint a Greksa tanító úr keze alá, de Simontornyán is megállta a helyét a falusi gyerkek között. A középiskolában viszont az derült ki, hogy mennyire rossz az elemi. „Nem tudtam a helyesírás elemeit sem - mondja egy Domokos Mátyásnak adott interjúban. A gimnáziumban nem tudtam leírni a gy betűt, agy helyett mindig gj-t írtam; a legegyszerűbb dolgokat sem tudtam".

20 A helyesírásban mutatkozó hiányt a gimnáziumban gyorsan ledolgozza; novemberre már nemcsak a kis gy-t, hanem a nagyot is ismeri; ezt bizonyítják Simontornyára küldött levelei is, melyek aljára kissé cirkalmasan, de nagyon is szabályosan írja: Hálás fiuk Gyula. Fél év múlva - dolgozatírás közben - osztálytársai felé fordulva suttogják a kérdést, hogy egy t-Q vagy kettő, s mikor ly a j. Hogy szó- és írásbeli kifejezőkészségével Dombóvárott is a legjobbak közé tartozott, azt a magyar nyelvből szerzett év végi jeles is minden kétséget kizáróan igazolja. Bonyhádon sincs különösebb gondja az anyanyelvvel: „a félévi bizonyítványomban magyarból 1-sem (jeles) lesz, a tanár úr mondta" - tudósítja édesanyját boldogan 1916. január 13án. Nehézségei a matematikával, a földrajzzal és a latin nyelvvel vannak.

21 Az utóbbival Pesten, a Munkácsy gimnáziumban is meggyűlik a baja, nem annyira a tárggyal, inkább a tanárral, aki azért buktatja meg a nem sokkal rá Horatiust fordító diákot, mert nem tudott skandálni. - Honnét tudott volna? - Dombóváron és Bonyhádon ilyet nem csináltak. Sajnos, latintanára annyira „léleksüket" volt, hogy