Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

DOMBÓVÁR - A gimnázium

tak a fegyelmi bizottság elé. Szmodics a fegyelmit, hivatali rosszallással, megúszta, Pável Ágostont pedig áthelyezték Miskolcra, az ottani katolikus gimnáziumba. Nehéz lenne utólag megmondani, hogy a formabontó nemzeti ünnep milyen nyomot hagyott a versekkel próbálkozó elsős gyermek lelkében. Talán az első lökést adta ahhoz, hogy a nagyapai méhes szomszédságában maga is versfüzért írjon Ady stílusában, a cecei házban. Az már a véletlenek egybeesése, hogy épp abban az évben, amikor volt tanárai fölött „a kommunizmus alatt tanúsított magatartásuk miatt" ítélkeztek a minisztériumi emberek.

16 Bocsáttassék meg, hogy időben pár évet előre szaladva, három strófát idézünk, a stílus és a hangulati elemek kedvéért e, nevezzük így: „Cecei füzetéből. Zúgjon hát fejünkre a büntetés keze Nem leszünk valami sokan Kik törődünk vele. Forrong a nagy világ. Az érzelem robban Eszmék, tévedések lelkünk kínozzák im sorban. Ábrándok, álmok már isten veletek! Ez Élet-vég rozzanásban Feledünk titeket. (Kegyelem!)

17 A nagy kezdőbetűs „Élet-vég rozzanás" kis kitérője után térjünk vissza az iskolába, ahol Szmodics tanár úr óráin A cigány és az ördög, Aló és a szarvas és A hétfejű sárkány meséit, a Lehel kürtje, Botond bárdja történeteit tanulják, meg a János vitéz-i, Kukorica Jancsi tündérien szép hőskölteményét. Petőfi neve a kis Illyést már Rácegresen is lázba hozta, most hősével száll együtt a lelke, kire épp oly tüzesen süt le „a nyári nap sugara" az ég tetejéről, mint őrá sütött hajdan, mikor mezitlább járt a pusztai nyár bársonyos homokjában. Csizmát a pusztán csak télen hordott. De nem akármilyet, mert az övét évről évre Varga bácsi, a sárszentlőrinci csizmadiamester készítette, aki ugyanabban a szobában dolgozott, ahol a kis Petrovics Sándor végezte 1831 és 1833 között a gimnáziumot.