Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

DOMBÓVÁR - A gimnázium

Mit kínált növendékeinek a kapuit szélesre táró iskola? - „Megismeritek itt a szép magyar nyelv sajátosságait, megismerkedtek a latin nyelv észképző hatásával, megismeritek szép hazánkat, megismeritek a mérés és számvetés fogásait s a természet titkait. De ugyebár akinek tüdeje beteg, vagy beteg a szíve, gyomra stb., az már nem egészséges ember, éppen úgy, akinek latin, magyar, földrajz stb. tudása fogyatékos, az sem egészséges ember a tudományokban, s mi történik az ilyen fiúval, a nagy versenyfutásban kidől, társai mellől elmarad, a célhoz nem ér, akik pedig azt elérik, azok képezik az aranyifjúságot, hazánk jövendő büszkeségét."

14 Igazgatója szájából hangzottak el a tanévnyitó ünnepélyen a biztató, ígéretes, de buktatókat is sejtető szavak, annak szájából, aki osztályában a földrajzot és a testnevelést tanította, az utóbbit őszi és tavaszi hónapokban, mivel az általános iskolában, hol vendégként helyet kaptak, nélkülözniük kellett a rajz- és tornatermet. Jó idő esetén a tornaórákat az udvar fái alatt tartották, vagy a játéktérre mentek, ahova kövezett út vezetett, de a gyaloglás oda-vissza félórába tellett. Minden kezdet nehéz! A születőben lévő intézmény nehézségeit fokozta, hogy a padok sem készültek el a tenévnyitóra. Jobb híján, hála az állomásfőnök segítőkészségének, a MÁV-tól kölcsön kapott lócákon ültek a diákok október elejéig, az új bútorok megérkezéséig. Egyesek örültek is neki; rajzolni, dolgozatot írni nem kellett, nem is lehetett. A népes (111 fős) gyereksereget két csoportra bontották. Az A osztályfőnöke, ahova Illyés Gyula is került, Szmodics Zoltán latin-magyar szakos tanár; szaktárgyain kívül a természetrajzot is tanította. Szmodics Zoltán, Juhász Gyula barátja, hétévi szakolcai tanároskodás után jön Dombóvárra. Itt találkozik Pável Ágostonnal, a kiváló néprajzossal, „a minden helyzetben - Illés minősítése! - és az élet minden szakaszában jól működő szellemi ember" mintaképével.

15 A két magyar-latin szakos a testület gerince. Szellemi tájékozottságuknak és az új (forradalmi) eszmék iránti érdeklődésüknek egyik bizonyítéka, hogy a március 15-i iskolai ünnepélyen tanítványaik Adyverseket is szavaltak: a Fölszállott a pává-t és az Emlékezés Táncsics Mihályra címűt. Kevés középiskola lehetett széles e hazában, ahol 1848 eszméi Ady-versek révén törtek utat maguknak. Ha azt vesszük, hogy az ünnepi beszédet Pável tanár úr mondta, a verseket Szmodics Zoltán tanította, azon sem csodálkozunk, hogy a költő által jósolt forradalom (forradalmak) elzúgása után együtt áll-