Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
SIMONTORNYA - Egyházak és iskolák
A rokonság a szigorúbb falusi iskolától a pusztáról jött gyermek szellemének bukását várta, de csalódniuk kellett, kellemesen, mert negyedikes és ötödikes tanítója is elégedett volt a teljesítményével: ötödikes bizonyítványában egyetlen jó mellett, tíz jeles díszeleg, és magaviselete is jeles. Lehet, hogy az utóbbi csak azért, mert tanítómesterének egy balul sikerült kirándulás nem jutott a fülébe. Az történt ugyanis, hogy még szeptemberben valamelyik csütörtöki napon (csütörtök délutánonként szünetelt a tanítás!), tízen-tizenketten gyerekek, bandába verődve, a szomszéd falu, Igar felé igyekeztek. Velük tartott a kis Illyés is, aki a történteket a következők szerint jeleníti meg: „valemelyikünknek növendék kiskutyát ígért ott egyik rokona, azt hozzuk haza. A kis állat nehezen hagyta el a portát, ahol világra jött, madzagon húzkodtuk, pálcákkal biztattuk. Egy kis patak vagy inkább mozgó láp hídján társaim meg akarták itatni, levitték a híd alá. Ennek is ellenállt. Erre elhatározták, hogy legegyszerűbb, ha fölakasztják, úgysem lesz belőle jó kutya. És fölakasztották, elég körülményesen, mert hiszen járatlanul. De fokozódó buzgólkodással végig az egész hosszas kegyetlenkedés alatt. Aztán, mintegy diadaluk jeléül ott hagyták a fán, nem messze az úttól." 13 Elhatározták, fölakasztották, otthagyták. A harmadik személyű igealakok arra engednek következtetni, mintha a mi hősünk kimaradt volna az egészből. Tevőlegesen igen, de a cinkosság miatt magát is bűnrészesnek tartja, mert a tiltakozásnak fikarcnyi jelét sem adta, s az állatkínzást, társaival való hallgatólagos egyetértésben, szülei előtt is elhallgatta. A bandába verődött gyerekek virtuskodásának eléggé el nem ítélhető következménye a kutyaakasztás, de egyetlen mellésiklásból általános érvényű erkölcsi következtetéseket levonni azért sem szabad, mert külön-külön szerették az állatokat. Dédelgették a cicákat, etették, simogatták a kiskutyákatjói tartották még a teknősbékát is: vizeshordóban, csak azért „pórázon", hogy éjnek idején odébb ne álljon. Mondanunk sem kell, hogy a spárgát nem a nyakörvére kötötték, mint a kutyának, hanem páncélzatának szélére fúrtak kicsinyke lyukat. A lukon átfűzött madzaggal akár még játékszekeret is húzathattak a hüllők családjába tartozó lomha állattal. A simontornyai gyerekek kedvelt játéka közé tartozott a karikázás. Vaspálcával ütötték, tolták a kiszolgált hordóabroncsokat, egymással versenyezve, a vár körül, máskor a vonatot várták, szorongva a Sióhíd alatt.
