Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

SIMONTORNYA

szág életében befolyásos szerepet játszó család az Árpád-kori erődöt a keleti palotaszárny megépítésével a Nagy Lajos kori Magyarország egyik legjelentősebb főúri lakhelyévé alakítja, rangjához méltóan; mindezekkel együtt a vár építőművészeti szempontból legszebb napjait 1500 körül éli, amikor Gergelylaki Buzlay Mózes, Mátyás és a Jagellók idejének gazdag főnemese, korának legjelentősebb várkastélyává építi át. Mai képét is ekkor nyeri el: a déli szárny és a már említett Illyés-rajzon markánsan ábrázolt kaputorony és az öregtorony tömbje alapjaitól reneszánsz építmény. „Ez ma Magyarországon az egyetlen épségben megmaradt reneszánsz homlokzat a XVI. század elejéről. Téglafalaiban elhelyezett kő ablak- és ajtókeretei híven tükrözik azt a közvetlenül Itáliából Magyarországra átszármazott reneszánsz stílust, mely szülőhelyén, Itáliában, elsősorban részben vagy egészben Francesco di Giorgio-nak tulajdonított épületekben jelenik meg".

3 A történelem iránt különösen fogékony lelkű gyermeknek a régi vár a múltat hozta ériníésközelbe. - Már a puszta távolabb részén fekvő Büdös (vagy Fekete) sarok is felizgatta képzeletét, amikor megtudta, hogy a Sió-parti marhalegelő Árpád-kori templom romjaira épült. A régi templom akkor még két-három méteres falait azóta az idő megette, később még a föld alatt is romboltak avatatlan kezek, a csatorna töltéséhez onnét csákányozták elő a téglát, de a reneszánsz megjelenésű simontornyai vár, ha romosán is, gazdáinak, a Salamonok, Lackfiak, Kanizsaiak, Garayak, Buzlayak és a versben is megénekelt Ozorai Pipo emlékét is őrizve, az utókorra maradt. A legendák szerint a török időkben Simontornya és Ozora várait alagút kötötte össze. Álmaiban ezt a kis Illyés számtalanszor bejárta, ébren meg társaival a pincék falait kopogtatta, remélve, hogy valahol itt rejlik az út kezdete, amely a basák háremeinek kincseskamráiba is elvezet. Hiába, mert a képzelet szülte alagútnak nem volt semmilyen nyílása, azaz hogy mégiscsak volt valami, amire az ozorai vár restaurálása során később rá is találtak: egy befalazott csatorna a középkori konyha szennyesét a Sióba folyatta. Méreteinél fogva ez alkalmas lehetett a várból való titkos ki- vagy bejutásra. A műemlékek sorsát Illyés Gyula később is a szívén viselte. 1960ban a megyei levéltárnok figyelmét hívta fel a rácegresi Fekete sarokban szanaszét heverő emberi csontokra, melyek egy részét ottjártakor ő rakott kupacba. „A szomszéd halmon a régi erődítmény körárka hibátlan; tele téglával; valaha afölött is fal lehetett" - írja a Tihanyból keltezett levélben.