Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

SIMONTORNYA

1941-42-ben Németh Lászlóval a népfőiskolának kerestek alkalmas helyet. „Egy öreg orvosnak jutott eszébe, hogy talán a simontornyai vár megfelelne, és nem is elérhetetlen. Hetven teknő áráért megvehetnénk - mondja Illyés. A vár ugyanis a zirci apátság birtokában van, cigányok lakják, és hogy ne legyen túl magas az adó, értéknek hetven teknőt, azaz hetven pengőt vallottak be".

4 Azután a történelem vihara elsodorta az ötletet, s nem lett a költőből vártulajdonos, pedig akkoriban neki egy másikat is kínáltak, az ozorait, potom kétezer pengőért. Ozorán élő unokatestvére azzal a bizarr ötlettel kereste meg, hogy vegyék meg közösen. Megéri. Ha lebontják az alapokig, ő fél év alatt a vételár többszörösét árulja ki belőle, mert a faanyag ezreket ér, a falak pedig terméskőből és egészséges téglából épültek, az építtetők jó pénzért felvásárolják őket. A költő meglepődötten hallgatta a messziről jött rokont. Nem óhajtott azzal érvelni, hogy Ozorai Pipo Zsigmond korabeli palotája értékes műemlék, és különlegesen szép reneszánsz udvara van, a választ versben adta meg: Tavaly még megvolt, - volt és nincs deres, elhordta azt is már a kőmives. Küszöb lett? Kőpad? Áll, áll, ellenáll, de végül mégis omlik csak a vár. Mely száz csata közt megóvta falát, megadván mindig időben magát, nem törte, csak az évek tábora. Rakta alját Pipo di Ozora. Rakta tovább egy török basa, és távozott épen ő is haza, mert köpte markát bár, meggondold, nem temetkezett a falak alá. Mit labanc, kuruc meg nem dönthetett, mérik a várat műértő szemek. „Ér másfélezret benne csak a fa!" mond Béla, vélem első unoka.