Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - Tanítók és tanulók

századforduló éveiben még (meg később is) szinte a vagyonnál is áthághatatlanabb akadályt jelentett a fiatalok egybekelésénél a más-más felekezethez való tartozás; minél szegényebb volt a család, annál makacsabb az ellenállás. És akik a nehézségek ellenére is vállalták a vegyes házasságot? - A legtöbb famíliában akadt egy-egy anyós, ki kezdetben lelkiismereti, majd egyre inkább kardinális kérdést csinált a böjtből, a Szűz Mária-képből, annak falra tételéből, vagy levételéből, nehezítve ezzel a fiatalok helyzetét, keserítve az utódok életét. „Hát ez meg mi a nyakadba, fiam?" - kérdezte egyszer a kis Illyést is protestáns nagyanyja. „Nem volt gúny ebben a „hát"-ban, még meglepetés sem, de engem szíven talált. Elsomfordáltam, s szótlanul kibújtam a Szűz Mária-érmes szalagból, amelyet pedig Nebándon, mint egy talizmánt a gyehena lángjai ellen, magam kértem túlzott buzgóságomban (...) Kétlaki lettem - akkor ébredtem rá, amikor már nem változtathattam rajta; mindkét félnek el voltam szegődve."

46 Ebből a kétlakiságból, a „mért több a keresztyén, mint a keresztény" ismétlődő kérdésfelvetésből született valahol a szándék, amely nagy gondolati költeményének megírásához vezetett. A reformáció genfi emlékműve előtt soraiban, a világméretű csatározások mellett ott érződnek „a mindig úrhitű tolnai pásztor s a csupa dac sárréti prédikátor"-ok kemény harcai és családja ellentétes pólusainak sisteregve kikisülő szikrái. A versbe rejtett vigasztalás mai evidenciája: az egymást gyilkolni kész eszmerendszerek agresszivitását elszívja az idő. Az irtó háborúk után a vallási béke ma inkább valóság, mint a vers születésekor. Ami a századforduló táján Rácegresen és 1946 őszén Genfben még hihetetlennek látszott, utópiának tűnt, ma egy utópia realitása. Rácegresen az iskola és a tanulók többsége katolikus, idejönnek a környező majorokból is; a pusztai értelmiség viszont, mivel a kastély mellé épült intézményt rangon alulinak tartja, csemetéit a környező falvakba küldi. A rokonság jóvoltából Ozorára járnak Illyés Gyula testvérei is. Mit adhatott a kis tanyai iskola, amely a Beatrice apródjai-ban a „pokolian rossz" minősítést kapta, eminens diákjának? - A legfontosabbat: megtanította írni, olvasni; rejtély, hogy az egyszereggyel, melyet naponta, néha többször is kórusban énekeltek, miért nem tudott megbirkózni. - Lehet, hogy nem, vagy nem mindenben a pusztai iskola az oka, hogy még érettségi előtt is a szorzással és osztással kellett bajlódnia? - Olvasni az iskolában mindenki megtanult, írni is, más