Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

PÁRIZS ELŐTT ÉS UTÁN - Az avantgárd sodrásában - Szembesülés a magyar valósággal

A modernség példájaként említhető költői remeke is (első változatát még Párizsban vetette papírra) panaszének, a cselédsors arculatát viseli magán: Porhanyó kenyerem, kiszítta a nap, Italom langyos, langyosuló vérem Lassítja a nap, Ülvén gondjaim s verejtékem gőzei alatt Köröttem némán fordul a mező Dél van, Erdő fenekén alszik a szél s a jövendő. Kasznár hintaja gördül, Nehéz kezem fáradtan emeli kalapom, Por temet engem, hamu és pernye, Ökreim tekintete érleli szívem. (Szomorú béres) A tárgyiasan pontos szürrealista képen a gondjaiba merülő, verejtékei alatt ülő bérest a kasznár gördülő hintón ellenpontozza. A kalapemelés nevelés eredménye, a régi és alapos nevelésé, amely e nép vérébe iktatta a tekintélytiszteletet. Az erdő fenekén alszik a szél s a jövendő, de a felemelkedés esélye, a jövő képe a por mögött, a fák mögött, távoli városok, szigetek és „égő aranyhegyek" fényében rajzolódik ki, mivel a költő a földhözragadt szegények tekintetét a kicsépelt kazlak árnyékából, a testvériség és remény kettősében, kozmikus magasságokba emeli. A Szomorú béres-ben csakúgy, mint a pályakezdést nyitó Nehéz föld-bon Illyés a saját hangján szólal meg. Messzire jár már az avantgárd mindenáron újítani akarásától. A szürrealizmus formabontása, a zabolátlan prózavers, az ő keze alatt a tisztaság, rend és a világosság törvénye alá kényszerül. Ellenáll a csengő-bongó rímek csábításának, hogy szabadabb teret adjon a képzelet szárnyalásának, a szabad asszociációknak. Tudatosan kísérletezik a formakezeléssel: népdal lejtésű verseibe trocheusokat és jambusokat illeszt, a klasszikus zártságot szabadvers-formákkal lazítja. A Nehéz föld jórészt szabad vers. - Az Adyval kezdődő új magyar (szabad)versben két ritmustendencia kereszteződik: a nyugati időmértékes és a magyaros-hangsúlyos. A kettő egymásba hajlása tágítja