Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - Búcsú Bonyhádtól

én, vasárnap délután - „mivel már a felső osztályosokból is sokan voltak fürödni" - Illyés Gyuláék társasága is elindul a „zuhogó felé" a szomszéd falu irányába, de reményeikben csalódniuk kellett, mert a hidasi sváb gyerekek, akik a patak esése alatt megöblösödött állóvízben lubickoltak, beléjük kötöttek. így ők, a városból jöttek, a meder kavicsait villogtató langyos vízbe bele sem mehettek, jókora gyaloglás után, a fáradság kiváltotta testnedveket nem számítva, szárazon térhettek haza. Majd hatvan év után az emlékképekben felmerülő jómódú polgárlány támogatásra szorul: számára megváltás lenne, ha meleg színházi ruhatárban dolgozhatna, és némi borravalót is kapna. Rászolgált a támogatásra, jótanácsai révén is, melyeket diákkorában adott, nagyanyja révén is, aki a fejsimogatás mellé esetenként lekváros kenyeret is kent a konviktusi koszttól még szögletesebb képű kis gimnazistának. A nagymama jó szíve és a kislány alakja együttesen még a hidasi suhancok faragatlanságát is feledtetni engedi: a kép tengelyében annyi év után - csak fűzfavesszőién tavaszi Márta hajlongása marad, és a jóságos nagymama. Búcsú Bonyhádtól A tanév végi események, harci játékok, színházlátogatások és a hidasi affér mellett, a hazatérés boldog pillanatait a napló és egy negyven évvel későbbi szonett is őrzi. 1916. május 26: Tegnap esteindultunkelBonyhádról'(fél10-kor)... Reggel érkeztem Simontomyára, de ott hiába zörgettem az ablakon, édes anyám nem volt odahaza. Tehát én... átjöttem Czecére, és most itt vagyok

39 Május volt s véget ért az iskola váratlanul! Utazhatunk haza! Vonatoztam egy álló éjszaka. Otthon: bezárt ház. „Apa és anya?" - Cecére mentek! Névnap! A rossz éjjel után gyalog még kilenc kilométer!... Délután értem oda, - hetyke hévvel, nem volt bár számban másfél napja étel.