Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES

RÁCEGRES Századunk második esztendejének ősze borús, szomorú napokkal köszönt a bortermelőkre; az abnormis időjárás következtében a szőlő október közepére sem érik be. A sárguló tőkék nagy, de minőségileg gyenge termést ígérnek. A bölcsészhallgató Babits Mihály is kötelességének érzi, hogy a családi szüret „egész terjedelmében" részt vegyen. Úgy gondolja, hogy belőle is „lehet még szőlősgazda".' A már szőlősgazda Apponyi Sándor gróf, Lengyel és Rácegres ura, nem aggódik a bő szüretnek ára nincs bora miatt, mert finomabb pecsenye- és desszertboraival - Brüsszel, Budapest és Pozsony után - a turini nemzetközi mezőgazdasági kiállításon ismét díjat, ezúttal nagydíjat nyert. De a lengyeli borok jó hírénél is fontosabb a felvilágosult szellemű főnemes számára, hogy szeptemberben, nem zajos tapssal, hanem szép csendesen megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a szekszárdi múzeumpalota. Istennek ad hálát ezért az európai hírű tudós pap, Wosinsky Mór, a múzeum első igazgatója is, aki az Apponyi Sándor áldozatkészségével létesült intézményben legszebb álmát látja megvalósulni. Szerte a megyében a száz éve született Kossuthról emlékeznek; katonáinak fényképét, életrajzi adatait gyűjtik; az elesett vagy elhunyt honvédek lelki üdvéért november másodikán kicsi gyertyák ezrei gyúlnak. A halottaknak szentelt ünnepből a fiatalok is kiveszik részüket. Garay sírjánál a Tolnamegyei Kör nevében (a véletlenek összeesése!) Illyés Kálmán

2 beszél, miközben Rácegresen a teknő alakú völgy keleti végében „egy sápadt nő egy kis szobában" egy másik Illyésnek ad „sikongó életet". Egy sápadt nő egy kis szobában s körül a komor hegytetők ormán villogó koronákként lobogó temetők. Körül a halál diadalma,