Szentes András: A Csapó –kúria és a szekszárdi képtár (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1991)

A TENGELICI CSAPÓ-KÚRIA A XIX. SZÁZADBAN - A kúria építése 1819-20 között

Az I. számú alaprajz (alagsor, pince) szerint a téglalap alaprajzú épület körítő falait a déli szárnyon - a lábazat magasságában - öt tengely mentén, öt ablak tagolja mindkét oldalon. A kereszttengely keleti oldalán előreugró rizaliton pedig két alagsori ablak van, melyek a gyümölcskamra és a spájz szellőzését és világítását szolgálják. Az északi szárny alatt két hatalmas boltozott pince húzódik, ezekbe a lejárás az északi homlokzati ajtón keresztül történik. A két pince között, a hossztengelyben folyosószerű helyiség van, melynek két helyen is áttört oldalfali nyílásai lehetővé teszik az átjárást. A déli szárny és a középrész alagsori helyiségeibe a lejárást az előcsarnokból nyíló lépcső biztosítja, mely derékszögű forduló után az alagsori folyosóba nyílik. A folyosóból - mely a nyugati oldalon húzódik - egy átjáró a már említett középrész alatti gyümölcskamra, spájz és raktár irányába vezet. A folyosó végén lévő ajtón át a konyhát és a keleti oldalon lévő, a konyhai személyzet céljait szolgáló helyiségeket lehet megközelíteni. Az alépítmény az épületen kívül, déli irányban a föld alatt tovább folytatódik. A konyhából nyílik a fáskamra bejárata, a folyosó lépcsővel szemközti végéből pedig egy nagyobb pincerendszer indul. A II. számú alaprajz a földszintről készült. Ez téglány alakú, öt-öt tengelyes, oldalszárnyakkal, középen a keleti oldalon előreugró rizalittál, nyugati oldalon pedig kocsifelhajtóval tagolt épület. Az északi szárny hossztengelyén lévő folyosóról - mely az épület vége felé kiszélesedik - nyílnak a bejáratok a különböző rendeltetésű helyiségekbe, és innen vezet az egyik kijárat az északi oldalhomlokzaton át. Az északi szárny keleti oldalán a bejárattól balra a padlásfeljáró nyílik (a pincelejáró felett), mellette a spájz található. Majd a „cabinet" következik, melybe a bejárat a „férfi szobából" nyílik. Innen a szalonba, az épület legnagyobb helyiségébejutunk. Előreugró homlokzatát három, a rövidebb falakat pedig egy-egy ablak tagolja. A déli szárnyon a szalontól jobbra az ülésterem (kis szalon?) majd a hálószoba, végül a nevelőnő szobája következik. A hálószoba nyugati irányban két oszloppal határolt négyzetes hálófülkével (alkóvval) bővül. Az északi szárny nyugati oldalán a padlásfeljáróval szemben a WC-t, mellette a cselédszobát, majd egy kisebb vendégszobát és ismét vendégszobát vagy étkezőt tüntet fel a rajz. A nyolcszög alaprajzú előcsarnok az épület kereszttengelyének nyugati oldalán helyezkedik el. Itt van a főbejárat, a vele szemközti ajtó a folyosókra és a pincelejáróba nyílik. A főbejárat hangsúlyos eleme a kocsifelhajtó, melyet sarokpilléreken - köztük két oszloppal - nyugvó háromszög oromzat díszít. A déli szárny nyugati oldalán a folyosó közvetlenül a főfal mentén húzódik, megvilágítását a nagyméretű kétszárnyú ablakokon át kapja. Erről a folyosóról nyílik a padlásfeljáró és a mellette lévő lányszoba, ezt követi a gardrób, melybe a bejárás a lányszobából és a hálószobából egyaránt történhet. A délnyugati sarokszoba rendeltetését nem jelöli a rajz; ebből nyílik egy újabb ajtó a nevelőnő szobájába, melynek előteréből lehet megközelíteni a déli szobák fűtését biztosító tüzelőteret. A folyosót egy másik WC zárja. A rajzon pontosan feltüntették az egyes kályhák helyét és a folyosókról fűthető tüzelőtereket. A III. számú alaprajz szintén a földszintet ábrázolja. Jelzés nélküli, német nyelvű felirata csupán az ajtók színére utal. A tervező (Pollack?) a mértékegységet ölben adja meg, részletesen feltüntetve a méreteket. Ha összevetjük a II. számú alaprajzzal, akkor bizonyos eltéréseket tapasztalhatunk. Ilyen eltérés az északi szárny