Szentes András: A Csapó –kúria és a szekszárdi képtár (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1991)
A szekszárdi Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum képzőművészeti gyűjteménye
Magyarországra Kazinczy Ferenc hívására jött, akinek portréját, sok más neves magyar közéleti személyiség arcképével együtt, megfestette. A gyűjteményben található négy festménye közül három 181 l-ben készült Székesfehérvárott, ami életútjának felvázolásához is érdekes adalék. Egész portréfestészetét tekintve is talán egyik legjobb képe a piros sálas Női portré, amely tájképi háttérben is megmutatkozó rajzossága, egyenletes fényelosztása jellegzetesen klasszicista stílusban fogant. (11. kép). A 19. századi magyar portréfestészet említésre méltó darabjai közé tartozik még két Egger Vilmostól származó 1828-ban készült arckép. A Női portré, a Neugassképről már ismert 18 éves Csapó Idát ábrázolja (3. kép). Erre utal a kép stílusa is, amely a bécsi biedermeier festészet hatásáról tanúskodik. A Férfi portrén a már idős Csapó Dániel látható (2. kép). Ismeretlen festő alkotása az I. Béla királyunkat ábrázoló történelmi ideálportré (12. kép). A kép érdekessége, hogy az 1863- ban Brassay Mihály által alapított, I. Béla királyról elnevezett gyógyszertárból került be a múzeumba. Mivel az alapító erdélyi származású volt, és Tolna megyéhez korábban semmiféle kapcsolat sem fűzte, feltételezhetjük, hogy a festményt Erdélyből hozta magával. A kép témája és romantikához kötődő stílusa valószínűvé teszi, hogy festője 1863 körül, vagy esetleg egy-két évvel korábban Brassay megrendelésére készítette. A merev beállítás, az élet- és portrészerűség teljes hiánya az első magyar történelmi arcképsorozat, a Mausoleum darabjait idézi emlékezetünkbe és keletkezése feltételezhetően metszet előképre vezethető vissza. Az említett műveken kívül a század magyar portréfestészetét a gyűjteményben több, egyelőre ismeretlen festő néhány kvalitásos alkotása képviseli, így figyelemre méltó a Bezerédj házaspár 1840 vagy Széchenyi István 1860 körül készült arcképe. Mellettük találkozhatunk olyan ismert nevekkel is, mint Kovács Mihály és Görgyi Giergl Alajos. A sort Böhm Pál 1870-es évek elején festett Cigánylány c. képe zárja, amely már a romantikus témaválasztást a plein-air fénnyel telt festőiségével társítja, és a művész legjobb szolnoki alkotóperiódusának darabja (13. kép). A múlt század 40-es éveitől kezdve, a reformmozgalom küzdelmeivel szoros összefüggésben, a parasztság élete felé irányul a figyelem, amely a népi életkép műfajának felvirágzását eredményezi. A téma első hazai képviselője Barabás Miklós volt, akitől a gyűjteményben a Pásztor c. kép található (14. kép). A festmény érdekessége, hogy a restaurálást megelőző röntgenfelvételen a pásztor bal oldalán egy kisborjú figurája látható, amit a művész ismeretlen okból eltüntetett, viszont meghagyta - valószínűleg véletlenül - az állatot tartó kötél végét. A festményt a romantikára jellemző melankolikus hangulat, ugyanakkor viszont a klasszicizmus száraz, rajzos felfogása jellemzi és jól beilleszthető Barabás 50-es években készült életképei sorába. A gyűjtemény talán legkvalitásosabb képe Benczúr Gyula Bajor parasztkonyha c. műve (15. kép). A művész fiának visszaemlékezései szerint a százaforduló körül készülhetett 12 . A téma megjelenése Benczúr életművében kuriózumnak számít, és ez, a vázlatokat kivéve, elmondható a kép stílusára is, amit naturalizmus, tónusbeli változatosság és hangulati gazdagság jellemez.
