Szentes András: A Csapó –kúria és a szekszárdi képtár (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1991)
A kúria berendezése - Festmények
Neugassnak tehát bőven volt munkája, amit igazol ez az írás, s egyben rövid, tömör értékelést is ad művészetéről. Csapó Dániel és a festő kapcsolatára utaló első adat a Diárium 1811. márc. 18-i bejegyzése, mely szerint 500 forintot fizet „Neugass Pictornak", feltehetően a készülő festmény előlegeként. Neugass május 21-i levelében tájékoztatta Csapót a kép elkészültéről, amivel ő maga is elégedett volt. 22 Ekkorra a Bécsben megrendelt keret is elkészült. A festő a megrendelő elnézését kérte, hogy az előre megbeszélt összegnél többe került. Az aranyozónak, a 30 forintos csomagolási költséggel együtt, 245 Ft-ot fizetett, a szállítás és vám 23 Ft-ba került. Neugass tájékoztatásul elmondta, hogy Pesten egy ilyen keret elkészítéséért 400 Ft-ot kérnek, s bízott abban, hogy tetszik a kép a megrendelőnek annyira, hogy ne bánja meg a keretre kiadott pénzt. A festmény Tengelicre történő szállítását - 8-10 napos száradás után - a pesti vásár idejére tervezi. Amennyiben Csapó nem megy a vásárra, a kívánsága szerint azonnal leküldi a képet. Neugass azt is megemlíti, hogy Benitzky úr, miután neki is nagyon tetszik a festmény, Csapótól egy öl fát fog kérni a művész számára. A kép hamarosan megérkezett rendeltetési helyére. Csapó június 6-án 700 Ft-ot fizetett Neugassnak, így a pénztárkönyv szerint a festmény öszszesen 1200 Ft-ba került. A háromnegyed alakos hármas családi képmáson, középen, kissé jobbra fordulva ül Gindly Katalin jobbjával átöleli nyakába kapaszkodó kislányát, Idát. Balját a kép jobb sarkában álló kutya fejére teszi. Mögöttük áll (a kép jobb szélén) Csapó Dániel, aki családjára tekint Jobbját kabátjába dugja, baljában vadászfegyvert tart. Viseletük a korabeli divatnak megfelelő. A kissé molett nőn mélyen dekoltált, egyenes szabású, háromszögletű csipkeszegéllyel díszített, a mell alatt átkötött, fehér selyemruha van, térdét narancsvörös sál takarja. A kislányon ugyancsak fehér selyemruha van. A férfi sötétzöld felöltőt, alatta fehér inget, nyakkendőt visel. A képet táji háttér zárja, az ablakok mögött közvetlenül nagy zöldlombos fa áll, a lombok közül meredek sziklák bukkannak elő. A kép bal szélén a távolabbi tájra nyílik kilátás. Az előtérben mezei virágok, ill. vadrózsa, hátrább fás liget, míg a távolban az ég kékjébe vesző hegycsúcs látható. Az idillikus családkép alakjait a tekintetek iránya, valamint a gesztusok kapcsolják össze. A festészeti „kellékek": a kutya és a vadászfegyver a képet bensőségessé teszik, ill. utalnak az életformára is. Képünk a családi csoportkép típusának korai időszakából való. Ez a festménytípus alkalmas a családtagok egymáshoz fűződő érzelmeinek, kapcsolatának bemutatására. Neugassnak a legtöbb gondot a kezek megfestése jelentette. A feleség jobb alkarja olyan hajlékony, mintha hiányozna belőle a kar vázát képező csontozat s az ízületek. A kézfejek rendkívül húsosak, puffadtak. Képünkön a ruhák, általában a textília pompás megfestése mellett az arc ábrázolására vonatkoztathatjuk Kazinczy elismerő megállapítását. Kevésbé mondhatjuk el ugyanezt az alakok anatómiai felépítéséről (a kézfejek, a gyermek fejének szervetlen illeszkedése, lábának torz ábrázolása). Úgy tűnik, hogy az arcok mellett, melyek a hasonlóság iránti elvárásoknak igyekeznek megfelelni, a kép egyéb elemei a családon belüli érzelmi kapcsolatot értelmezik. Neugass Izidor festette Csapó Dániel és felesége - jelzés nélküli - portréját is. Ezek minden bizonnyal a családi képről készült másolatok. A kissé jobbra forduló,
