Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)
nyitja azonban azt, hogy kálvinisták az 1729-iki plébániai anyakönyvezés előtt is laktak a városban. De igazolja ezt még az 1711-ik évi Mérey-féle telepítési szerződés utolsó bekezdése is, amely megszabja a reformátusok vallásgyakorlásának a módját. Az itteni református egyháznak az utolsó 3 javadalmas apát ideje alatti életére vonatkozóan a telepítési szerződéseken kívül más adat nincsen. Ezért említi meg a gyülekezet elhunyt lelkésze, Borzsák Endre is „A Szegszárdi ev. reform, egyház rövid története" című munkájában, hogy „Egyházunk története nem gazdag a nagy eseményekben" és hogy „Csaknem egyedüli kútforrásunk, melyből a történelmi ecsetelés szerény anyagát meríthetjük, az egyház első, biztosan tudott lelkésze Vitéz József által megkezdett s a többi később megnevezendő lelkészek által folytatott Album ecclesiae helveticae confessionis oppidi Szegszárd" — Szegszárd város helvét hitvallású egyházának emlékkönyve. Minthogy Vitéz József az emlékkönyv vezetését csak 1784-ben kezdte, így ennek az ezelőtti, az apáti időkre vonatkozó adatai csak hallomáson alapulnak. A „vénebb idejű bennlakók" mondása alapján állapítja meg, hogy a Mérey apát alatt, valamivel a szatmári békekötés után épült és Trautsohn alatt is látogatott imaház előtt volt egy másik régebbi is Szekszárdon. Ez a régebbi imaház 1776-ban leégett és ott állt, ahol 1784-ben N. Koszom katolikus ember lakott. Mellette egy harangláb volt egy haranggal „mit az ősök — üldöztetvén azon időkben — vízbe süllyesztettek, később pedig onnan kihúzván, erdős földeken elástak, elrejtettek ; — végre pedig Sallai András akkori őcsényi lelkésznek felajánlottak, ez pedig Patai Sámuel úrnak adta át." Ugyancsak hallomás után mondja Vitéz József „hogy egykor már régen, bizonyos Babarczy Mátyás nevű lelkész szolgált itt." Patai Sámuel a református egyház tolnai főesperese volt. Az 1723-ik évben kezdett protokollumában megemlítette, hogy a jelzett évben az apáti szerződés alapján előimádkozó tanítót Oszlányi Istvánnak hivták, akinek elődje Tavaszi Márton volt. Oszlányit Lazi István követte.
