Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Ő apátsága alatt. Hiszen kinevezésekor még lakosság is aligalig, volt, közvetlen halála után, 1720-ban pedig már 1.000—1.200 lelket számláltak a város falai között. Az apáti szerződések egyes pontjaiból már kitűnt, hogy abban az időben mivel foglalkozott a város lakossága, szükséges még, hogy nagy, vonásokban lássa az olvasó az élet új útján elindult Szekszárd földterületének művelési ágak szerinti megoszlását, továbbá azt, hogy milyen volt a város ipara, kereskedelme és miként gyakorolták az ipart az arra jogosítottak. Mivel Mérey teljes erejét a romok eltakarítása kötötte le, utódjai pedig nem laktak Szekszárdon, fontos annak a leírása is, hogy a három utolsó javadalmas apát alatt kik igazgattak itt lelkiekben, hogy mikor és kik alatt kezdődött a mezőváros rendes önkormányzati élete. Mindenkor mély tisztelet övezte az ősi alkotmány ezer éves bástyáját, a vármegyét, vele záródik tehát a török kiűzése utáni rész ismertetése. * * * A tőrök kiűzése után a szántóföldek terjedelme nem volt nagy. A szántó nagyságának a meghatározására általában a „köbölM használták. A gabonát akár a vetés, akár a terméseredmény szempontjából űrmértékkel mérték. Egy köböl 125 liter volt, ami 2 pozsonyi mérőnek felelt meg. Ennyit szórtak el egy 1.000 öles nagyságú magyar holdba. Mérey apátságának a harmadik esztendejében, 1696-ban 8 család foglalkozott földműveléssel és miután 20.5 köblöt vetettek el, az előző számítás szerint 20.5 hold föld volt a művelés alatt álló szántó. Az 1703-ik évben már 105.5 köböl búzát szórtak el, ezenkívül árpát, zabot és kölest is arattak 108 holdon. Tengerit ebben az évben még nem termeltek Szekszárdon. Az 1717-ik évben 178.5 hold, az 1720-ik évben pedig körülbelül 200 hold volt a gabonaterület.