Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

lévő húsz ívű fahidnak megőrzése végett építtette." Egy templomból és 10 házból álló kicsiny vár volt. Védelem szempontjából Szekszárdhoz tartozott, őrsége 10 ágyúval rendelkező 100 katonát számlált. A vár előtt csak néhány ház, bolt és egy kis fogadó állott. A hid fölötti őrházban a budai vezireknek egy alárendelt agája (katonai főrangú tisztviselő) felügyelt. A hidon átvitt minden bor után vámot szedtek. Mást nem vámoltak meg. A benczések többé nem tértek ugyan vissza a városba, mégis az apátság vette kezébe az újjáépítés munkáját. A Gondviselés az 1693-ik év őszén egy tetőtől talpig magyar embert állított Mérey Mihály esztergomi kanonok személyében a szekszárdi apátság élére. Mérey, hogy az apátság nagyságát és hatalmát visszaállíthassa, 1694-ben lemondott érsekújvári plébániájáról, Szekszárdra költözött és a maga számára az apátsági romokon, a mai megyeház déli oldalának a helyén, 4- -4 szobából és konyhából álló emeletes hajlékot építtetett. Elsősorban az eltulajdonított birtokokat és az azokkal járó jövedelmeket iparkodott visszaszerezni, azonban az eléje tornyosult akadályok miatt egyenlőre csak bérbe tudta venni a tizedek felét. Az 1695-ik évben azzal az indoklással kéri a budai adminisztrációtól az apátsági birtok után a tizedet, hogy neki és a plébánosnak legyen miből megélniök. A birtokokra vonatkozó okleveleket összegyűjtötte és fáradságot nem ismerő munkával sikerült is a neoaquistica-kommissió (új szerzeményi bizottság) által 44 birtokot az apátság tulajdonába visszajuttatni. Ebből a számból is látható, hogy mily nagy kiterjedésű javakkal rendelkezett és hogy milyen gazdag volt a szekszárdi apát. A 150 éves török uralom után még a dolgokra a való visszaemlékezés is lehetetlenné vált, mert alatta nemzedékek pusztultak ki, alkotások dőltek romba, az idegen gazdálkodás folytán pedig határok tűntek el, mégis sikerült 44 birtokra megállapítani, hogy azok valamikor a szekszárdi apátság tulajdonát képezték. Minden eszközt megragadott, hogy Szekszárdot benépesítse. A volt szomszédos íttse és Palánk községekből tehát a városba lakósokat telepített, akik a lerongyolódott Szekszárd első