Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Bizonyítják ezt azok az igen értékes régiségek, amelyek az 1845-ik évben a szekszárdi dologház* (rabok foglalkoztató helye) alapjainak ásásakor a napvilágra kerültek. A talált emlékek, a bronz-, cserép- és üvegtárgyak, két köszarkophák amellett is szólnak, hogy a IV. században Aliscában keresztény hitközség volt A régiségek közül mindenesetre legértékesebb és legjellegzetesebb az itt bemutatott áldozati csésze, amelynek oldalán kiálló betűkből görög felirat van. A felirat magyar fordítása így szól: „Áldozz a pásztornak, igyál s élni fogsz." Ez az áldozati csésze és a felirat megerősíti, hogy Alisca akkori lakói hitbuzgó keresztények voltak és gyakorta éltek a jelzett edényből borszíne alatt kiszolgáltatott Oltáriszentséggel. Minthogy a magyarok bejövetele előtt Pannónia lakói avarok voltak, így a honfoglaláskor még szépszámú keresztény avar élt Aliscában, ahol a keresztény hitközség maradványai is fennállottak. Szekszárd mai nevével a honfoglalás után, I. Béla király alatt, az apátság alapításakor találkozunk. Hogy a mai „Szekszárd" név honnét és hogyan keletkezett, biztosan meghatározni nem lehet. Vannak, akik a helység nevét I. Béla király külseje után származtatják. Kézai Simon szerint ugyanis Béla király barna és kopasz volt. Miután pedig régi nyelvemlékeink szerint e két szónak a szög és a szár felelt meg, tehát I. Béla király külseje révén kapta volna a Szögszárd nevet. Van olyan következtetés is, hogy „őseink barna falaiért nevezték szögzárd, vagy zárdának, amiből Szögszárd, vagy a Szekszárd név alakult." Bonfini szerint viszont azért kapta a helység a Zegzárdu nevet, mivel az apátság alapítója I. Béla király sánta és barna volt. Liszti is megemlíti, hogy Béla király sánta volt, a régi magyarok pedig az ilyen lábat szegett szár-nak nevezték. F raknói Vilmos szerint mindezek csak feltevések, mert szinte lehetetlenség, hogy I. Béla király — aki oly elismeréssel és tisztelettel viseltetett a Szent Benedek Rend tagjai iránt — a saját fogya* A Verbőczy-utca 1. szám alatti központi járási főszolgabírói hivatal helyén volt.