Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

napfényre fog hozni még olyan dolgokat, amelyek majd számos kérdésre feleletet adnak. A rómaiak pannóniai uralmának a népvándorlás vetett véget, amelyet tulajdoképpen a hunok kezdtek meg. A hunok Közép-Ázsiából indultak el és maguk előtt nyomták a germán népeket. Ezek viszont e miatt kénytelenek voltak a római birodalomra zúdulni úgy, hogy a rómaiak a Krisztus utáni IV. század vége felé már alig voltak urai Pannóniának. A népvándorlás levezetésére a jól kiépített római hadi út igen alkalmas volt, annak pusztító vihara tehát az út melletti Aliscán is keresztül vonult. Hogy a népvándorlás a várost sem kerülte el, azt igazolják azok az emlékek, amelyeket az egyes ásatások napfényre hoztak. A Krisztus utáni V. század elején tehát Pannóniában már a hunok portyáztak és nem kell bővebb magyarázat ahhoz, hogy hadi útja és fekvése miatt Aliscát ők is birtokba vették. A hunokat egymásutáni gyorsasággal a góthok és gepidák váltották fel, majd a Krisztus utáni V. század vége felé Pannóniát a népvándorlás másik harcias nemzete, az avarok szállták meg, akik Aliscán szintén letelepedtek. Az itteni avar település nagyobb és hosszabb ideig tartó volt mint a hunoké. Ezen állítás mellett szólnak azok a nagyobb avar sírmezők, amelyeket a városhoz tartozó csatári völgyben végzett ásatások feltártak. A Krisztus utáni VIII. században az avarok nagy része kereszténnyé lett, amely az avar törzsek egymásközti meghasonlására vezetett. Országuk bomlásnak indult. Ily állapot volt Pannóniában és ennek városában, Aliscában is akkor, amikor a hont kereső magyar nemzet Árpád.vezérlete alatt 895 őszén a Vereckei szorosnál megjelent. * * A honfoglaló magyarok az ország területén tehát még nagy számú avart találtak, akiknek — amint az a legtöbb népvándorlás^ kori nemzettel történt — népi különlegessége megszűnt és egyénisége a magyarság olvasztó kohójában eltűnt.