Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

A regeszták elé

A REGESZTÁK ELÉ A középkori Tolna vármegye saját levéltárából egyetlen szál irat sem maradt ránk,

1 következésképp irathagyatékát más családi és testületi levéltárakban őrzött szórványanyagokból kell összeraknunk. Ez, mióta elkészült a Magyarországon és az országhatáron kívül fellelhető 1526 előtti oklevelek — az Előszóban már emlegetett — számítógépes repertóriuma, nem igazán nehéz feladat. (Megjegyzendő: a repertóriumok értékét nagyban csökkenti, hogy az esetleges címzettet nem nevezik meg, vagyis: azoknak a mandátumoknak nagy része, amelyek nem átiratban, hanem eredetiben maradtak fenn, könnyen elkerülheti a címzett alapján kutató figyelmét, s hogy az adatbevitel során sok téves adat került beléjük.) Tulajdonképpen csak az egykori levéltár körvonalait rekonstruálhattuk,

2 s ez a munka tulajdonképpen folytatható lenne. Említettük: a szekszárdi és pécsváradi konvent stb. által eszközölt határjárásokat és vizsgálatokat stb. nagy valószínűséggel — vagy igazolhatóképpen — a vármegye is elvégezte.

3 A csak címzettjét tekintve eltérő mandátumok egyébként azonos meritumát könynyű kihüvelyezni. Néhány példával szolgálunk arra, hogy ilyen esetben hogyan képzeljük egy-egy darab rekonstrukcióját (R/l-4.). Mivel azonban ezúttal nem általában Tolna megye középkori történetére, hanem Tolna vármegye mint testület működésére gyűjtöttünk forrásanyagot, e munkát — lévén, hogy a rekonstruált darabokból pontosan a magisztrátusra és az időpontra vonatkozó utalások hiányoznak — nem végeztük el. A ránk maradt 216 Tolna vármegyei vonatkozású oklevél — mint legtöbb vármegye oklevélanyaga — „műfaját" tekintve tulajdonképpen két nagyobb csoportra osztható: 1) az olyanokéra, amelyek a sedrián kezdeményezett ügyet örökítenek meg (pátensek, ny útlevelek), 2) s az olyanokéra, amelyek valamilyen fensőbbség kezdeményezése folytán keletkeztek, s amelyekben az eset velejét tulajdonképpen a vármegyéhez intézett (királyi, királynéi, nádori, országbírói, macsói báni stb.) mandátum tartalmazza, a vármegyei oklevél (relatio) csupán annak kijelentésére korlátozódik, hogy a megkeresésben foglaltakat a valóságnak megfelelőnek vagy hamisnak, esetleg eltorzítottnak találták-e; ezek átiratban a mandátumokat is tartalmazzák. Némi dilemát okozott, hogy a mandátumokat külön vagy az átíró oklevél szövegében „feloldva" ismertessük-e; forráskiadásunkban mindkét megoldásra akad példa. Mi ezúttal, a legilletékesebbekkel folytatott konzultáció után, úgy