Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)
A regeszták elé
döntöttünk, hogy a mandátumot a megsemmisült egykori levéltárban megőrzött külön darabként fogjuk fel, s ezért a mandátumot és a relatiót — a maga időrendi helyén — külön sorszám alatt közöljük. Sőt az olvasó számára megkönnyítendő az elkülönítést az előbbi regeszta-jegyzékben kurzív szedéssel figyelmeztetünk a mandátumra. Bár evidensen Tolna vármegye levéltárába kerültek — következésképp a középkori irathagyatékhoz tartoznának —, nem vettük fel a regeszták közé a királyi mandátumok kézbesítését igazoló hiteleshelyi jelentéseket. A magisztrátus nyilván megőrizte például Albert király 1439. június 11-i mandátumát, amely a veszprémvölgyi apácák három possessiójának Fejér megyéhez csatolására ad utasítást comiti velvicecomiti et iudicibus nobilium... comitatus Tolnensis, s amelyet a fehérvári káptalan kézbesített a vármegye-„székhelyre". Mivel azonban az ilyen típusú okleveleket a kézbesítőhöz címezték, csak véletlenszerűen tudnánk a nyomukra jutni. 4 A szakirodalom már több ízben kísérletet tett olyan regeszta-formula kialakítására, amely valamennyi oklevélnek — vagy legalábbis az oklevelek túlnyomó többségének — kivonatolásánál alkalmazható, 5 ám végülis ma is ott tartunk, hogy ahány nagy vállalkozás, annyiféle a regesztakészítési mód. 6 A gyakorlatnak, minden eltérés mellett, közös vonása, hogy az oklevelek sztereotip elemeit (az ún. formulákat) mellőzve a regeszta-készítők beérik a lényegi információk kigyűjtésével és azok a lehető legszűkszavúbbra fogott összefoglalásával. Tehetik, hiszen a forráskiadványokat többnyire szakemberek forgatják, akik, diplomatikai ismereteik alapján, nagy valószínűséggel meg tudják mondani, hogy az átugrott helyen mi állhat. Az oklevelek ugyanis évszázadok folyamán kicsiszolódott — nagyjából-egészében Európa-szerte azonos — meghatározott sorrendbe helyezett formulákból állnak össze. 7 Jelen kiadványunk annyiban tér el a magyar forráskiadásban alkalmazott valamennyi regeszta-készítési módtól, hogy kevésbé tömörít, s hellyel-közzel átemel az eredetiből bizonyos sztereotip elemeket is. Kiadványunk ugyanis elsősorban olyan érdeklődőknek kíván segítséget nyújtani, akik egy-egy helység vagy tájegység, egy-egy jelenség vagy jelenségcsoport feltárása során, meglehet, először találkoznak ilyen forrásokkal. Vagyis: regesztáink a szokványoshoz képest bőbeszédűek, mondhatni: szolgaian követik a kivonatolt latin nyelvű textust. Hogy mennyiben és mennyire, azt az alábbi négy, latin eredetiben ide átemelt oklevélszövegen illusztráljuk; a regesztából kihagyott elemeket kurzív szedéssel jeleztük: 8
