Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Előszó

termelőszövetkezetek is — röviddel ezután viszont már lelkesen és áldozatosan kezdték támogatni a lakóhely múltját feltárni kívánókat.) Dr. Puskás Attilának azonban szerencséje volt: a Tolna megyei apparátusban, Dr. Gyugyi János megyei tanácselnökhelyettes személyében, sikerült megtalálni azt a (gondolom: egyetlen) embert, aki egy ilyen vállalkozás hasznát átlátni képes volt, s aki éveken keresztül biztosította a fenntartásához szükséges anyagi fedezetet. O minden támadással szemben megvédelmezte az 1968-ban indult Tanulmányok Tolna megye történetébők, amely jó célokat szolgáló, kegyes csalással, a Tolna megyei Tanács Levéltára kiadványának titulálta önmagát. (Manapság a szekszárdi levéltárat a Tolna megyei Önkormányzat Levéltárának hívják,

6 ami szakmailag éppoly félreérthető elnevezés, mint elődje; mindkét név ugyanis csupán a szűkebb érteleben vett az akkori tanács és a mostani önkormányzat iratgyüjteményét jelenti, márpedig a Tolna megyei Levéltárban ennél gazdagabb anyag található.) A kezdeményezés jelentősége messze túlnőtt a helyi kereteken. A Tanulmányok Tolna megye történetéből egyike volt azon úttörő vállalkozásoknak, amelyek nyomán a manapság terebélyes — helyenként már-már hivalkodóvá terebélyesedett — helytörténeti irodalom fórumai létrejöttek; ma alig akad olyan magyarországi levéltár és múzeum, esetleg könyvtár is, amelynek nem lenne (vagy ne lett volna) valamilyen helytörténeti periodikája vagy sorozata. Az első kötetet ifj. Szakály Ferenc A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó működése 1526-ig című tanulmánya (I: 9-60. 1.) nyitotta meg. (Apámtól megkülönböztetendő azért kellett felvennem az „ifj." jelzőt, nehogy valaki is azt higyje, hogy Szekszárdon tizenkét esztendővel a forradalom után netán még egy ellenforradalmár írásai is megjelenhetnek.) Az ennek megírása során átnézett töméntelen kiadott és kiadatlan oklevél — amelynek gyűjteménye azóta fdmen hozzáférhető a Tolna megyei Levéltárban (elnézést: a „Tolna megyei Önkormányzat Levéltárában") — arról győzött meg, hogy — a rendkívüli méretű török kori iratpusztulás ellenére — érdemes a megye középkori történetével foglalkozni. Természetes folytatásként kínálkozott egy A középkori Tolna vármegye igazgatási és oklevéladó működése című tanulmány, hiszen az adatgyűjtés közben számos utalást találtam a hiteleshelyek — elsősorban a szekszárdi és pécsváradi (bencés) konvent, valamint a pécsi vagy a fehérvári káptalan — és a vármegye együttműködésére, s kiderült az is, hogy a fennmaradt forrásanyag e témakör feldolgozását is lehetővé teszi. Bár az 1969-ben napvilágot látott II. kötetet is e sorok írójának hosszú tanulmánya (Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után, 15261566. II: 5-85. 1.) vezette be, a tervezett vármegye-tanulmány munkálatai már jószerivel az anyaggyűjtés kezdetén elakadtak.