Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Előszó

Az egyébként személyes természetű okok nem tartoznak a nagyérdemű olvasóra, a lényeg az, hogy szépen alakuló kapcsolat kutató és megye — amelynek jószerivel minden települését számon tartottam későbbi kutatásaim során — hoszszú időre végleg megszakadt. A sportszerűség megköveteli, hogy megjegyezzem: a Tanulmányok Tolna megye történetéből távozásommal, sőt az alapító szerkesztő bukásával sem omlott össze. Következő köteteiben — amelyeknek túlnyomó részét már Puskás igazgató-utódja, K. Balog János szerkesztette — számos kiváló tanulmány látott napvilágot, köztük olyan magisztrális munkák is, mint a már akkor országos hírű néprajztudós Andrásfalvy Bertalan — egykor szekszárdi muzeológus — műve A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében (7. kötet, 1975.). (A tanulmánykötet-sorozat, a jelenlegi igazgató Dobos Gyula szerkesztésében, Tolna megyei levéltári füzetek címmel folytatódik, amely ezidén 6. kötetig jutott el.) Miközben szakmai érdeklődésem más megyék pl. a szomszédos Baranya és Somogy múltja felé fordult és Tolna megye változatlanul nem igen tartott igényt történetírói szolgálataimra, lassan el is feledkeztem a rossz géppapíron egyre sárguló regeszta-gyüjteményről. A kézirat-kezdeményt egy 1991-es beszélgetés ragadta ki a tetszhalál állapotából, amikor is véletlenül említést tettem róla Glósz József muzeológusnak. Az azóta jeles tudóssá és helytörténeti szervezővé fejlődött ifjú muzeológus magára vállalta a már régen hamvába holtnak tekinthető ügy gondozását, s szívós küzdelem árán pénzt szerzett annak megjelentetéséhez. Sajnos, rossz partnernek bizonyultam: egy tartós betegség következtében bizony nem tudtam idejében kézirattal viszonozni áldozatos szervezői erőfeszítéseit. Az évek múlásával vészesen összezsugorodott értékű, pályázatokon nyert pénzeket végül a kiadói tevékenységet is felvállaló Wosinsky Mór Múzeum pótolta ki. Ezzel elhárult a kiadás utolsó akadálya is. Mentségemül szolgáljon; nemcsak ez a kötet, hanem egész tudományos programom „elcsúszott", s most is csak más munkák rovására tudtam biztosítani a befejezéshez szükséges — valójában inkább csak a minimálisan elégséges — időt. Igaz, a késedelmeskedés gyakorta kifejezetten a történész javára válik; ez áll erre a kötetre is. Az itthon és külföldön ránk maradt közel 320 000 darab 1526 előtti oklevél segédletekkel való felszereltségében ugyanis időközben minőségi fejlődés ment végbe. Elkészült a Magyar Országos Levéltár eredetiben vagy 1526 előtti átiratban, valamint későbbi másolatban fennmaradt okleveleinek (Diplomatikai Levéltár — Dl) számítógépes állományjegyzéke, amelyből lényegében — más „címszavak" mellett — szinte egyetlen gombnyomással „lehívható" a Tolna vármegye által kibocsátott kiadványok leltári jelzete is. Ugyanez