Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Amit a középkori Tolna vármegyéről tudni lehet

1515/1518 Dombai Pál (Kovachich II. 334-336.1.) 1518. júliusi tolnai országgy. Dama György Kajdacsi Horvát György Kákonyi Albert Gibárti Keserű István (korábban Valkó vm. követe) Matucsinai János (korábban Veszprém vm. követe) Morgai Benedek Morgai Mihály Morgai Miklós Szerdahelyi Őz János Réti János Szabari András Henyei Tiburc András (Szabó D. 229-232. 1.) A szakirodalom a szolgabírói intézmény megjelenéséhez köti a királyi vármegye-rendszer nemesivé alakulásának folyamatát. Miután egy — feltehetően az 1267. évi esztergomi gyűléshez köthető — határozat kimondotta, hogy a megyésispán (illetve helyettese) csupán a környékbeli nemesek (nobiles comprovinciaks) által választott — általában négy, néhány kisebb megyében: két — szolgabíróval együtt ítélkezhet jogszerűen,

45 a helyi nemesség is képviselethez jutott önmaga igazgatásában. (Függetlenül attól, hogy a jelek szerint ekkor még a szolgabírát az ispán [alispán] „szolgájának" tekintették; innen származik az intézmény magyar neve.)

46 Mivel a nemesi vármegye elsődlegesen törvénykezési fórum volt, az új intézmény tartalmát pontosabban jelzi a latin elnevezés: iudex nobilium = nemesek bírája. Nemesi vármegyéről attól fogva beszélhetünk, hogy a testület kiadványai az ispán — zömmel persze inkább helyettese: az alispán — és a négy szolgabíró nevében kerültek kiadásra. Bár a törvényhozás komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy szolgabírákat a nemesség módosabb rétegéből válasszák — s így megfélemlítésüket, megvesztegethetőségüket stb. elkerüljék—, a szolgabírói hivatal jószerivel a kezdetektől fogva a köznemesi falvakban élő szegény kisnemesek kezén cserélődött. Az alispáni és a szolgabírói tisztet betöltő réteg élesen elválik egymástól; Tolnában csupán arra találunk példát, hogy ugyanazon helységből származó személy egymástól nagy időbeli távolságban feltűnik mindkét jegyzékben. (Hogy ugyanazon családról van szó, csak egyetlen esetben — a Mözsi Turcsinok esetében — bizonyítható.)