Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)
Amit a középkori Tolna vármegyéről tudni lehet
Az országos törvények csak egy esztendei szolgálatra kötelezték a szolgabírónak megválasztottakat, s az újraválasztásukig ötesztendős „türelmi időt" adtak. 47 Tolnából nincsen utalásunk arra, hogy valamely megválasztottat erőszakkal kellett volna kényszeríteni a tiszt felvállalására; a meglehetősen foghíjas forrásanyag tanúsága szerint egy-egy szolgabíró általában több — legalább két-három, gyakran, megszakítással, ennél is több — éven keresztül maradt hivatalában. Az évi választásnál általában csak egy-egy szolgabírót cseréltek ki, a többség — az ügyvitel folyamatosságának biztosítása végett — tovább szolgált. Becslésünk szerint ilyenformán 1314 és 1526 között mintegy 400 szolgabíróval kell számolnunk; pillanatnyilag kereken egynegyedük nevét ismerjük. 48 A törvénykezésnél ülnökként, a helyszíni vizsgálatoknál a szolgabíró által (annak pecsétjével) kiküldött megbízottként esküdtek (iuratus assessor = iurassor) segítették a testület folyamatos munkáját. 49 Az intézmény egyidős a szolgabíróival, 1319-ben már nyolc esküdttel számol Tolna megyében egy királyi mandátum (N° 3.). Ha számuk folyamatosan valóban kétszerese volt a szolgabírákénak, úgy a nemesi vármegye létrejöttétől Mohácsig hozzávetőleg 800 - valójában több - esküdt működésével kell számolnunk; pillanatnyilag közülük mindössze valami három tucat neve ismert. A szolgabírák, illetve az esküdtek jegyzékében mutatkoznak átfedések; ezért is közöltük azokat együttesen. Mivel azok az esküdtek, akik erre alkalmasnak mutatkoztak, előtt-utóbb bekerültek a szolgabírák közé — jóllehet kimutatásunk kevés szolgabíróvá avanzsált esküdtet tartalmaz —, az esküdtséget akár a szolgabíróságra való gyakorlati felkészülésként is felfoghatjuk. Az esküdtek természetesen ugyanabból a társadalmi közegből származtak, mint a szolgabírák. Szórt anyagunkban kilenc tisztségviselővel szerepel Tézsla, hattal Dorog és Szentmiklós, öttel Kéthely, hárommal Földes, Iklad, Páli, Pári, Sólyag, Szabadi, Tökösszeg. (Ld. a 3. térképmellékletet.) Mind olyan kis település, amelyben — függetlenül attól, hogy bennük valamely nagyobb birtokosnak is volt-e része vagy sem — számos kisnemes család osztozott kis, a szaporodás folytán, egyre kisebb termőterületen (esetleg néhány jobbágyon). 50 Ezeknek természetesen jól jött az az összeg, amelyet a vármegyei tisztségviselők a bírságokból, 51 illetve kiszállási illetékként — sokszor talán természetben — az érintettektől kaptak.
