Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

III. Újra Szekszárdon (1911-1940) - 1. Szekszárdi hétköznapok

III. ÚJRA SZEKSZÁRDON (1911-1940) 1. Szekszárdi hétköznapok Hollós László - édesanyja társaságában - 1911. szeptember 30-án indult el Kecskemétről Szekszárdra. Erről, az őt foglalkoztató gondolatokról így vall az Akadémiához benyújtott önéletrajzában: „Hazajöttem szülőföldemre, a kedves emlékű szent földre, ahol boldog gyermekkoromban tanultam a természetet és az igazságot imádni. Itt már most elmélkedhettem azon, miért is voltam oly impraktikus, hogy nálunk a tudományt akartam ápolni. Elgondolkodhatom afölött, mennyivel jobb lett volna, ha kötelességemen felül nem gyűjtök, nem dolgozom. Éppen úgy békénhagytak volna, mint a húsos fazekak körül dőzsölő, dologtalan protekciós gyerekeket. Mert Magyarországon megbocsáthatatlan vakmerőség a tudomány önzetlen ápolása, mivel az árnyékot vet azokra, akiknek kötelességük volna, de vagy lusták, vagy képtelenek rá." „Tanári állásomat elhagyva, különböző előnyös állásokkal kínáltak meg, öszszesen hat helyen. Mind visszautasítottam. A kecskeméti reáliskolánál nyert szomorú tapasztalataim után nem kívántam többé rabszolga lenni. Annyira idealista már én sem vagyok, hogy a tudomány önzetlen műveléséért léptennyomon pofont tűrjek pökhendi fóllebbvalóktól." Szekszárdon előbb egy parasztházban lakik édesanyjával, utána pedig a Mátyás király utcában kétszobás kis házacskát vásárolnak. 1913-ban már Szekszárdon lakik, amikor megjelenik harmadik legnagyobb munkája „Kecskemét vidékének gombái" címen. Miként a fentebb idézett nyilatkozataiból is kitűnik, Hollós - későbbi emlékeivel ellentétben - nem kívánt lemondani az eddigi életének értelmet és keretet adó tudományos munkáról. Lassan ismét megjönne a munkakedve is, de rajongásig szeretett édesanyja 1916-ban meghalt. Ez annyira letörte, hogy éveken keresztül semmit sem tud dolgozni. Egyedül élt kis házacskájában. Leghorn csirkéket nevelt és krizanténumokat öntözgetett. Közben-közben fásult lélekkel járta az erdőket és mezőket, de komoly munkához nem tudott nyúlni. Úgy érezte, örökre elvesztette azt, aki még az emberiséghez kötötte. Háztartását teljesen maga látja el, kenyeret dagaszt, főz. Ez a rettenetes magány teljesen kimeríti. Talán ezzel magyarázható, hogy 1920-ban, több mint hatvanéves korában először megnősül. Balogh Mária óvónőt vette feleségül. Hollós, aki