Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)

Most két óra hijjával ugyanannyit kell a tanulóknak vándorolni, hozzá még kilenc órára az egész udvaron keresztül fel az emeletre, és ráadásul még új osztálytermükben közvetlenül az árnyékszékek mellett töltik többi idejüket... Az új osztályteremben öt nagy intézeti szekrényt kémiai szerekkel és eszközökkel és könyvekkel megrakva bent kellett hagyni, mert nem tudták hová tenni. A helyiségre tehát a kémiai szertárnak is szüksége volt, nemcsak nekem, »kinek növénygyűjteménye az indokolatlanul használatlan laboratóriumban volt elhelyezve«. Alig távozott el Kacsóh igazgató, az intézet éléről, 1912. február 5-én a VII. osztály kivándorolt új helyiségéből, vissza a mértani rajzterembe, az igazgatóhelyettes és az osztályfő rendelkezésére, mert az osztályban sok volt a mulasztás és a tanulók a teremben uralkodó ártalmas kipárolgással igazolták óráikat. Tehát öt hónapon keresztül használta az új osztálytermet a VII. osztálynak összesen 8 tanulója... A kecskeméti állami főreáliskolát 1912-ben, április 13-16-ig látogatta a kir. főigazgató, a szertárvizsgálat alkalmával a következőket mondta: „Szükséges volt oly nagyon az a terem, a kémiai épületben, hogy amiatt Hollós szép gyűjteményének kellett semmisülnie? S ha már elfoglalták, legalább használják. Utasítást is adott arra, hogy padokkal szereljék fel, ámbár a terem-megtekintésekor nyíltan kimondotta, hogy osztályteremnek - főleg a rossz világítás miatt - nem való...« A katonaságnál megtanultam vakon engedelmeskedni, megtanultam, hogy a fehér rabszolgával szemben mindig a feljebbvalónak van igaza. Egyetlen szó, vagy ellenkezés nélkül hordtam ki gyűjteményemet, ahol 20 éven keresztül feküdt. Elvégre, az »iskolanak a növendékek célját kellett szolgálni és az iskolában csakis ez az érdek lehet a döntő«. Most azonban meg kellett tanulnom, hogy Magyarországon még a tulajdonommal sem rendelkezhetem, mert ezért a »rikkancsirodalom« a legnemesebb értelemben vett »közerdek« cégére alatt meghurcolt. Kacsóh igazgató úr azt írta rólam: » Nevezett tanár úrnak 4600 korona fizetése és 980 korona lakbére van. Ebből ma Kecskeméten akkora lakást lehet tartani, amelyben nem egy, hanem több magángyűjtemény is elfér.« Négy hónap múlva, midőn a »Magyar Alföld« Kacsóh dolgait tárgyalta, az igazgató úr így fejezi be válaszát: »Az a szocialista vezérember vesse rám az első követ, akinek 15 évi szüntelen komoly szellemi munka után kevesebb jövedelme van, mint az én szerényke fizetesem.« Ekkora munkaszeretetet nem ölhetett meg gyűjteményem kilakoltatása. Ez csak ráadás volt, azokra az apró-cseprő kellemetlenségekre, amelyek előbb elvették már kedvemet a tudományos foglalkozástól. Az iskola nekem otthonom volt, az egész napot ott töltöttem, ha nem men-