Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)

Most még csak hivatkozom a Kecskeméti Újság folyó hó 13-i számában megjelent nyilatkozatomra, és hálás köszönetemet nyilvánítom azoknak a nagyságos szerkesztő uraknak, akik most, amikor már nem dolgozom, egy szép nyári napon megtettek híres tudósnak. Nekem nem sikerült itthon a figyelmet magamra terelni, két évtizedes tudományos és irodalmi működésemet sem. Ilyen a magyar tudós sorsa. Hollós László." (1911. aug. 15.) Látszik és érezhető a sorok között, hogy Hollósnak fáj a szíve a történtek miatt, mélyen érintik a sajtóban megjelent bántó cikkek, melyek közül nem egy nyíltan is bogaras aggastyánnak tünteti fel és igyekeznek minél nagyobb és hosszabb életű szenzációt verni a tudós lélek végső elkeseredéséből fakadó tettéből. A budapesti tudományos körök is még hosszú ideig élénken tárgyalták a kecskeméti kultúrbotrányt. Kacsóh Pongrác 1911-ben visszament Budapestre. Hollós ebben az időben tartós szabadságon volt. Kacsóh utódja, aki a főreáliskola tanári karából került ki, nagy szeretettel vette kezébe Hollós László ügyét, és mindent elkövetett, hogy maradásra bírja. Sajnos, ez nem sikerült, így az iskola tanári karának is tudomásul kellett vennie, hogy többé nem tér közéjük vissza. Azaz egyszer mégis visszatért, ha nem is személyesen, hanem írásaival. 1912-ben ugyanis most már a pillanatnyi benyomások leküzdése után tiszta vizet akart önteni a pohárba, megtörte eddigi hallgatását és folytatólagosan közreadott nyilatkozatában minden eseménynek indokát adta. Ez a nyilatkozat egyúttal az egyetlen részletes életrajz is. Ha ezt az életrajzot alaposan áttanulmányozzuk, nagyon sok mindenre kapunk magyarázatot. „Magyar tudós sorsa. A »Kecskemeti Új sag« számára írta Hollós László. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai évente felhívást kapnak, hogy »öneletrajzi feljegyzéseiket pecsét alatt a titkári hivatalba küldjék be, hogy azokat haláluk után fel lehessen hasznalni«. 1904-ben történt megválasztásom óta nem tettem eleget a felhívásnak, mert sajnáltam munkaidőmet megrövidíteni. Most azonban miután tudománnyal való foglalkozást teljesen abbahagytam, életrajzom elkészítésére is kerül időm. Gyűjteményem megsemmisítése fordulópontot képez életem folyásában, azért ezt és körülményeimet külön részletezem a következőkben: »Az Est« 1911. augusztus 6-i számában a fenti címen dr. Hollós József szegedi kórházi főorvos mekérdezésem nélkül tárgyalta gombagyűjteményem megsemmisítését. Noha egykori tanítványomnak a szeretet sugalta »Az Esthez írt levelét, azt még sem helyeseltem, mert gyűjteményem megsemmisítését az én magánügyemnek tekintettem. Éppen ezért nem is feleltem az ellenem firkantott megrovási kalandokra, míg végre a sok szemenszedett hazugság nyilatkozni nem kényszerített...