Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)

„Magyar tudós sorsa. Most uborkaszezon van, tehát milyen hálás anyag a változatosság kedvéért egy kis gombasaláta, vagy akár gombák a szeméten és egy öngyilkosság története. Dobjuk oda ezt a gombást a botrányra éhes közönség elé, a „pápaszemes öregúr", akinek csak bogara van, úgy sem számottevő. Agyon akartam hallgatni az ellenem indított alaptalan hajszát, de végre is a sok valótlanság nyilatkozni kényszerített. Nem szívesen teszem. A marakodás sem mesterségem. Nem mondom én, hogy ilyen a »magyar tudós sorsa, hej, haj és csuhaj«. Nem, sokkal rosszabb. A cserkeszek, tatárok segítettek gombát szedni a Kaukázusban. Bakonynak egy falujában egész hónapon keresztül is gyűjtöttem és nem támadtak meg. Budapesten gorombaságokkal halmoztak el, mert nem akartam életemben gombagyűjteményemet odaadni. Elvégre is a sajátommal talán csak rendelkezhetem még a Balkánon is. Egyik lap így írt: »Senki sem bántotta a magyar tudóst, csak néma tudósnak a Nemzeti Múzeum sem érti a szavat.« Miért nem fordultam oda, elmondhatom. Hogyan képzeli a cikk író, hogy én Kecskeméten a gombáimmal foglalkozom, melyek Budapesten hevernek. Pedig, megpróbáltam Budapestre jutni. 1905-ben folyamodtam a Magyar Nemzeti Múzeumhoz való áthelyezésem miatt, de kérésem azzal az indoklással lett elutasítva, hogy a középiskolai státusz terhére való »berendeltetése iránti kérelme fedezet hiányában nem teljesithetö«. Alig egy év múlva már volt fedezet más számára, sőt azóta egy, vagy két tisztviselőt is neveztek ki. Pedig kinyilvánítottam annak idején, hogy szívesen beállok a sorban a legkisebb fizetésű hivatalnokok után is, tisztán tudományszeretetből. - Sohasem panaszkodtam, de mivel belekényszerítettek, a piacra löktek, egyúttal mást is elmondok. A Selmecbányái erdészeti főiskolán rendszeresített növénytani tanszékre is pályáztam, 1904-ben. Akkor már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja voltam, s hazánk ezen első tudományos intézete 1903-ban háromezer forinttal segélyezte egy nagyobb munkám kiadásait, melynek nyomdaköltsége tizennyolcezer korona volt, a Franklin Társulat szerint. Ebből látható, hogy irodalmilag műveltem szakmámat. Dehát Selmecbányán sem kellettem. Kérdem, miért? Elmondjam-e, hogy tanári oklevéllel hét éven keresztül nevelősködtem, pedig vagy egy tucat tanári állásra folyamodtam. Mikor 20 évvel ezelőtt Kecskemétre kerültem, három oklevéllel, csaknem négy évig helyettes voltam, míg ugyanakkor többen, minden szolgálati idő nélkül egyszerre rendes tanárok lettek. Soha nem jártam protekció után. Az igazságtalanságok nem bántottak, mert nem előmenetelért dolgoztam, hanem rajongó lelkesedéssel szerettem szakmámat, s ennek művelése volt szórakozásom. Mikor Berlinben Hennings múzeumi őr látta egy 30 folio tábla eredeti képpel illusztrált kéziratomat, azt mondta, hogyan tudott 5 év alatt akkora munkát végezni? - Naponta 3 órakor keltem - viszonoztam.