Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)

- Igen, de most nincs idehaza. Valahová elment sétálni. - Kár, nagyon szerettem volna vele beszélni. Melyik az ő lakása? Be lehet menni? Levelet szeretnék neki írni. Ezzel a kifogással bejutottam a lakásba. Láda ládára halmozva a két sötét szobában, egymásba fordított székek, összekötözött csomagok - innen valaki elkészül, hogy többé ne jöjjön vissza. - Elhurcolkodnak? - Igen - feleli az öregasszony - a tanár úr Szekszárdra megy, nem igen jövünk vissza Kecskemétre. Mély meghatottsággal nézegettem szét a ládahalmaz között, a két szegényes, sötét szobában. íme, itt lakik egy világhírű magyar tudós, aki nem értette a módját a tolakodásnak, lármának, lökdösésnek. így lakott és így ment el. - Mi van abban a ládában? - kérdeztem az öregasszonyt, egy ládára mutatva, melyen ez volt olvasható: »Az eső artalmas.« Talán növények? - Dehogy, csak ruhaneműk. Nincsen itt már növény semmi. Éppen el akartam menni, mikor nyílott az ajtó és belépett Hollós. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő az. Szakállas, nagy fej, magas homlok és gyermekesen tiszta, kék szem, az egész alakon valami tiszteletreméltó szelídség ömlik el, mint azokén, akik egész életüket szegényes laboratóriumokban, búvárkodással töltik el. Az arca sápadt, olyasfajta a színe, mint a vegetáriánusoké. Bizonyos, hogy divatra nem ad valami sokat. Mindegyik ruhadarabja másmás posztóból való, de azért tiszta, a mellénye széle gondosan cérnával beszegett - itt minden ruhadarabnak sokáig kell tartani, mert a ruha drága és a pénz kell a könyvekre. Beszélgetünk. Minek részletezzem? Tipikus magyar sors. Örökké búvárkodott, dolgozott, megpróbálta hogy nevezzék ki a múzeumhoz, de nem volt protekciója, - a tudomány egymagában nem ér semmit! - nem kellett. Entz tanár asszisztense volt a Műegyetemen, az állam erőszakkal kényszerítette, hogy menjen vidékre helyettes tanárnak. Négy esztendeig nem nevezték ki rendes tanárnak, végre ajánlkozott, hogy fizetés nélkül fog tanítani, csak lehessen rendes tanár, mert mindenki megelőzi a rangsorban, aki utána kapott diplomát. - Szégyellem magam leírni, hogy ilyen dolgokat kérdeztem tőle, de tudni akartam mindent, ami ezt a specifikus magyar esetet jellemzi. Tíz esztendőn keresztül hatvan koronát költött kosztra és kvártélyra havonkint, a többin, amit keresett, - a többi: 160 korona az első években! - könyveket vásárolt, utazott a nyári szünidőkben, levelezést folytatott a világ minden múzeumával és Hollós László preparátumai ott vannak a párisi, londoni, amerikai intézetekben, ő mindenhonnan cserepéldányokat kapott, - így élt egyedül, és dolgozott. - Dehát miért nem jelentkezett a minisztériumnál? Miért nem vett igénybe más eszközöket is? - kérdeztem.