Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)
II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)
Lászlóhoz és kérte, adjon választ azonnal, mi történt a gyűjteményével. A távirat megérkezése után azonnal kiküldték Kümmerle Jenő múzeumi növénytani segédőrt azzal a utasítással, hogy Hollós tanár hozzájárulásával hozza fel a Múzeum növénytárába ideiglenes megőrzés végett mindazt, ami a gyűjteményből még megvan. A múzeumőr kiküldéséről szintén táviratban értesítette Hollós Lászlót. Hollós László kecskeméti főreáliskolai tanár gombagyűjteményének megmentése érdekében Kecskemétre küldött dr. Kümmerle M. N. Múzeum növénytári segédőr Kecskemétről visszatérve a Magyar Nemzeti Múzeum Igazgatóságánakjelentette, hogy a nevezett tudós gyűjteményének apró részletenkint való megsemmisítését már folyó évi július elejétől folyamatosan eszközölte és pedig - sajnos - oly alapossággal, hogy abból, ami a szemétgödörbe került és elégetés után megsemmisült, több nem volt megmenthető. Átadta azonban - örök tulajdonul - gyűjteményének azt az általa leginkább kedvelt gombacsoportját, amelyet meg nem akart semmisíteni. Átadta eredeti gombafénykép-felvételeit, rajzait, irodalmi munkásságából eredeti kéziratait, és ezeket illusztráló rajzait. Habár mélyen sajnálatos a tudományra nézve, hogy Hollós László nagy értékű gombagyűjteményének túlnyomóan legnagyobb része, amelyben számos magyarországi típus volt, megsemmisült, azzal, is mivel a nevezett tudós a Magyar Nemzeti Múzeumot megajándékozta, ezen intézet becses gazdagodást, hazai növénytanunk pedig értékes emléket nyert. Szálai Imre a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója." A múzeum igazgatójának leveléhez e sorokat fűzte a lap: „Ez a levél egy élet tragédiáját jelenti, végtelen elkeseredést, sok nemes ambíció és munka letörését. Igen nagy, szinte pótolhatatlan kár érte a magyar tudományt, de pénzértékben is igen sok veszett el, mert bármely hozzáértő mecénás, nagy külföldi intézet vagyonnal fizette volna meg Hollós gyűjteményét... De a magyar sors ezt is másképpen akarta." Az egész sajtó persze nem fogta fel ilyen nobilisán a tudós tragikus lelkiválságát. „A Világ" 1911. augusztus 101. száma egyoldalúan csak Hollóst okolja a történtekért és „Florestan" aláírással gúnyolódva beszél a tudósról. A cikk minden szava sértő és olyan ember írása, aki nem nézett a dolgok mélyére és csupán elmefuttatásként tágyalja az ügyet. Az a gyanú, hogy egy Kacsóhhoz közel álló személy akarta nevetségessé tenni Hollóst. E cikk hangja és megnyilatkozása méltatlan a nagy tudós emlékéhez és mivel semmi konkrét adatot nem tartalmaz, annak közlését mellőzzük. j Annál inkább hű képet fest és a dolgok mélyére néz ellenben Pásztor Árpád „Az Est" munkatársa, a kor egyik legismertebb riportere, aki igen szép sorokban számol be Hollós Kecskemétről való távozásáról. Megható szeretettel áll