Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)
II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 6. A legnagyobb mű: „Magyarország Gasteromycetai” (1906)
Hollós László gyűjtői nagysága, megfigyelőkészsége és kitűnő differenciáló tehetsége egyik munkájában sem mutatkozott úgy meg, mint a „Magyarország Gasteromycetai" című művében. A könyv kiállítása, megszövegezése és az illusztrációk finom művészete valósággal magával ragadja azt, aki e gombafélék tanulmányozásával foglalkozik. Mint Moesz Gusztáv írja: Hollós diagnózisai mindig igen rövidek, szabatosak, de rendkívül kifejezők. „Hollós: Magyarország Gasteromycetai című nagy összefoglaló munkája kiadása után 50 évvel Európában e tudományterület legjobban használható munkája, legtöbbet forgatott műve, annak ellenére, hogy a biológia fejlődése oly nagymérvű volt és a kutatási módszerek olyannyira változtak, hogy kevés századeleji munkáról lehet elmondani, hogy ma is korszerű. Hollós e munkája pedig az, ezért tűzte ki 1954-ben a svájci Mykológiai Egyesületek Szövetsége egyik előadó ülésének tárgyául Hollós e munkájának ismertetését" - írja dr. Bohus Gábor. (A Hollós születésének centenáriumán (1959) elhangzott emlékbeszédből). Hogy Hollós figyelme miért terelődött éppen a pöfeteggombák felé, arról maga jeles munkájának előszavában azt írja: „Tartózkodásom helye, legközelebb eső gyűjtőterületem hozta magával, hogy kiválóan a Gasteromycetakat tanulmányozzam, s így támadt 1897-ben az a tervem, hogy ezen gombacsoport hazai fajainak monographiáját megírom. Öt esztendőt szántam az anyag gyűjtésére, rajzok készítésére és az irodalom tanulmányozására, s a múzeumokban való összehasonlítására... A magyarországi Gasteromyceták monográphiájának megírására több más körülmény is buzdított. Nevezetesen olyan fajokat is találtam homokpusztáinkon, melyek az orosz pusztákról, vagy Algírból ismeretesek, a mezőkön és a hegyvidékeken olyanokat, amelyeket Észak-Amerikából írtak le. Aztán ezen csoport számos tagjának csodálatos, sokszor megkapó bizarr formája felkeltette a figyelmemet: könnyű eltartásmódjuk, színük csekély változandósága mind megannyi ok, hogy mint kezdő örömest foglalkoztam velük." Előszavának további részében részletesen megindokolja az e téren uralkodó régebbi felfogások eltéréseit, és ismerteti az eddigi tudományos munkákat: „Tiszta ideálizmus, hazám és természetszeretetem által lelkesítve, minden anyagi haszon reménye nélkül, öt éven át összes szabadidőmben ennek a munkának éltem, melyet most azzal az óhajtással bocsátok közre, bárcsak fiatalabb, jobb erők hasonló ügyszeretettel írnák meg a többi, hazai gombacsoportok monographiáját, és járulnának ahhoz a munkássághoz, mellyel hazánkat természetrajzi tekintetben megismerni törekszünk." A későbbiek során részletesen beszámol e gombafaj gyűjtésének módszereiről és kikészítéséről, valamint a hazai és a külföldi gyűjtőkkel való összeköttetéseiről. Felsorolja azoknak a mykológusoknak a nevét is, akikkel sikerült