Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 6. A legnagyobb mű: „Magyarország Gasteromycetai” (1906)

botanikust, Moesz Gusztáv kor- és munkatársát ennek a tisztázására. A nyolcvanéves tudós, vidám kedvességgel fogadott, amikor véleményét kértem. Ekkor az alábbi beszélgetést rögzítettem: „- Moesz Gusztáv testi-lelki jóbarátom volt. Naponta együtt voltunk. De mondhatom; soha nem vezette semmiféle rosszindulat Hollós iránt. Hollós gyanakvása alaptalan volt vele szemben. Moesz ott segített rajta éppen, ahol tudott. Sőt, Hollós felesége (értsd: utóbb, miután Hollós mégis megnősült] sokszor fel is kereste és ügyes-bajos dolgaik elintézését kérte Moesztől, aki ezt mindenkor szívesen megtette. Sőt Hollóst Szekszárdon többször meg is látogatta. - Mégis, mi lehet az a bizonyos protekció, amit Hollós annyiszor emleget? - Na igen, hát az a helyzet, hogy amikor Hollós a Nemzeti Múzeumba pályázott, Molnár Viktor államtitkár, aki a Moesz családnak kedveskedni akart, Moesz Gusztávot neveztette ki az üresedésben lévő állásra, ami Hollósra kétségtelenül sérelmes volt. Filarszky Nándor, a Múzeum igazgatója akkor meg is jegyezte, hogy itt van Hollós kérvénye is és vele is kellene valamit tenni. Csak 3 év múlva hoztak döntést, s akkor is elutasították. Az kétségtelen, hogy Moesz nem aspirált a múzeumi állásra és az nem is annyira az ő személyének, mint inkább a család egy leány tagja iránti megbecsülésnek szólt. Később Filarszky maga is szívesebben vette Moesz kinevezését, mert Hollóst, hogy úgy mondjuk, nehezen kezelhető embernek tartották tudományos körökben. Moesz könnyebben kezelhető ember volt, aki ismerte és figyelembe vette a társadalmi formákat. Hollós, sajnos, ebben az időben már teljesen elfelejtette, hogy körülötte élet van, és vannak társadalmi formák is... - Az kétségtelen, hogy nagyon különös ember volt és a társadalmi formákat lenézte - vetettem közbe. - Igen, nagy tudós nagy különcség, kis tudós, kis különcség. Hollós igen nagy tudós volt, és bizony nagyok voltak a bogarai is. Mindenről elfeledkezett és minden percét csak a tudománynak szentelte." így aztán Hollós - mint utóbb kiderült: véglegesen - a kecskeméti főreáliskolában ragadt, s önsanyargató munkával kellett kipótolnia azt, ami a feltételekből hibádzott. S nem maradt más lehetősége, minthogy munkáival dokumentálja jelenlétét és tudását. 6. „Magyarország Gasteromycetai" „Kecskemét múltja és jelenének" előkészítése és megjelenése csak a beköszöntőtjelentette. Hollós éleslátását, helyzetfelismerését mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy olyan kutatási területekre veti teljes erejét, ahol a legnagyobb a bizonytalanság, ahol senki nem alkotott még egészet, és éppen ezért a legnehezebb annak a rendszerbe foglalása.