Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 1. A főreáliskolai tanár

II. KECSKEMÉTI ÉVEK (1891-1911) 1. A főreáliskolai tanár A rengeteg éjszakázással járó tudományos kutatás, tanulás mellett természetesnek látszanék, hogy Hollós László, a középiskolai tanári kereteken túlnőve, nem találja meg helyét a főreáliskola növendékei között. Gyakori jelenség, hogy a nagy tudósok rossz pedagógusok, s csak igen kevesen találják meg közülük azt a hangot és közelséget a középiskolai anyaghoz, amelyet a tanítványok megértenek. Hollóssal azonban más volt a helyzet. Panaszkodik ugyan a tanítás terhei miatt, látszik, hogy a kétéltüséget semmiképpen sem bírja sokáig. Különösen terhes részére, hogy a főreáliskola első osztályában még számtant és szépírást is tanítania kell. Hollósnak ez azért jelentett nagy megterhelést, mert minden órára készült, hogy tanári kötelességének lelkiismeretesen eleget tehessen. Ő ugyanis tanárként is a leglelkiismeretesebbek közé tartozott; kitűnik ez az egykori írásokból, amelyek eredményes tanári munkásságát és tanítási módszerét mint követendő példát említik. „Nemcsak pontos és lelkiismeretes tanár volt - írja róla dr. Szántó Kálmán tanár, nyugdíjba vonulása (1912) alkalmával -, hanem valóságos művésze a tanításnak. Halk hangon, tagolt beszéddel tanított, magyarázataival lelkesedést tudott kelteni tanítványaiban tárgya iránt, és azt hiszem a nagy természetnek több, és őszintébb híve egy iskolából sem került ki, mint az ő keze alól. Széles és magas tudományos látóköre átfogó erővel kereste ki és találta meg a természet nagy kincsesházában mindazt, ami értékességénél fogva érdekes is, és a maga tudósrajongását szuggesztív erővel tudta tanítványaiba átplántálni. A tudományos lelkiismeret kíméletlen szigorúságával volt bírája tanítványainak erkölcseikben, tanulmányaikban is: A szigort gyakran érezték, arra azonban nem volt eset, hogy valaha egyetlen egy is igazságtalannak találta volna. Hogy miképpen tudtak érte rajongani tanítványai, annak példája lehet az egyik azóta már maga is jeles orvos-specialista, aki a tuberkulózis körül végzett tanulmányával a párizsi tudományos akadémia egyik díját nyerte el, azt a kitüntetést kérte Hollóstól, engedje meg neki, hogy az iránta való tiszteletből szintén Hollósra magyarosítsa nevét. A fiúknak csak úgy ragyogott a szeme, ha egyszer-egyszer kirándulásra vitte őket, az meg éppen kitüntetés számba ment, ha valamelyiket nagy ritkán saját kutatásaihoz magával vitte." (Főreáliskolai Értesítő 1912/13.)