Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 1. A főreáliskolai tanár

1912-ben, amikor a kultuszminiszter helyt adott nyugdíjazása iránti kérelmének és elismerése jeléül címzetes igazgatóvá nevezte ki, az iskola tanári kara búcsúlevelet intézett a már akkor Szekszárdra költözött tudóshoz: „...Ebben a szakadatlan munkában csak egy dolog hozott változást - írja a tanári kar búcsúlevele -, amikor a dolgozószobából az előadóterembe léptél és a tudósból tanárrá lettél. A részletekbe mélyedő nagy tudósból gyengéd lelkű, szerető szívű pedagógus lett, aki átfogó elmével, mindent megértő és éppen ezért mindent megbocsátó lélekkel csöpögtette a zsenge gyermeki lélekbe a tudományok elejét. Mi, akik tanító munkádat napról-napra közvetlenül láthattuk, és láttuk azt az odaadást, mellyel végezted, a szeretetet, melyet tanítványaidban magad és tárgyaid iránt ébreszteni tudtál, a megkülönböztetett tiszteletet, mellyel mindvégig körülvettek, mi még mindenkori hivatali fóllebvalóidnál is jobban meg tudtuk ítélni, jobban elismertük és méltányoltuk azt a munkát, amelyet az iskolában végeztél. Sokan tudhatták rólad, hogy nagy tudós vagy, mi tudtuk igazán, kiváló tanár voltál. Igazi mintaképünk lehettél ebben is: pontosságban, buzgóságban, lelkiismeretességben, odaadásban, és a mi igazi büszkeségünk abból tellett, hogy tudtuk: kevés magyar középiskolának van olyan tanára, mint amilyen Te voltál. Most itt hagysz bennünket, gondolj vissza ránk szeretettel, ahogy mi gondolunk rád. Találd meg nyugalmadat, amelyet kerestél, s melyet nálad jobban senki meg nem érdemel. S ha újabb erőt gyűjtve visszatérsz tudományos munkásságodhoz, légy róla meggyőződve, nagyobb érdeklődéssel, akkor is tartó dicsekvéssel senki sem fogja sikereidet kísérni, mint mi, akik szerető büszkeséggel maradunk mindenkor tisztelő híveid." A búcsúzó levélre adott válaszlevelében Hollós értesítette az iskola tanári karát és igazgatóját, hogy kétezer forintos alapítványt tesz a botanikából legeredményesebben tanuló diákok számára. Pedig köztudomású, hogy Hollós minden fillérjét addig is a tudománynak szentelte, és most is csak ötezerhatszáz forintért eladott tudományos könyvtára vételárának felét ajándékozta a diákok javára. Az iskola így reagált a nagyvonalú gesztusra: „Visszafizette nobilisán, amit az állam a drága Reichardt-mikroszkóp rendelkezésére bocsátásával neki előlegezett." Szekszárdra telepedett egykori kecskeméti tanártársa, Gockler György, akivel élete végéig fenntartotta kapcsolatát, halála előtt már maga is a nyolcvan esztendőn túl, felcsillanó szemmel beszél róla: „Hogy milyen volt, mint tanár? A legkitűnőbb! - válaszolja határozottan diákjaival szemben is örökké következetes és igazságos, órákra mindig pontosan készült. De hogy minél többet tudjon adni, már a szünet kezdetén bement az osztályba és a tízperc szünetében gyönyörű, színes krétaábrákkal rajzolta tele a táblát. Tudvalévő, hogy Hollós valóságos művészi tökéllyel, meglepően