Lőrincz Aladárné: Bukovinai székely szőttesek – technikák és mintalapok (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2000)

A leggyakoribb szőttesfajták - Párnavégek

Három olyan szőttes minta is van ebben a gyűjteményben, amely ma már alig található. A textilek hossza 120 cm, szélessége 50 cm. Kétnyüstös szövésű. Két végén széles szedettes szövés és kisebb szedett minták. Közepét is keskeny, egysoros szedett minták díszítik. Idős férfiak emlékei. Akit megbízott a család a lakodalmi vendégek meghívásával, ajándékba kapta. A szőttes egyik végét feltűzték a jobb vállára, a másik végét a bal csípőjére. A térdéig lelógott. A faluban figyelték, melyik házba tér be. így értesültek arról, hogy ki hivatalos a lakodalomba. Nem tudtam kideríteni mikortól-meddig élt ez a szokás. Ma már jobbára csak a pántlikás, szalagos bottal járó vendéghívogatóra emlékeznek. Ő a lakodalmas gazda, aki az ifjú párt vezeti az esküvőre. Párnavégek: Amikor egyszerű kétnyüstös vásznat szövünk, a bordafokokba két-két szálat teszünk, 10 cm-en a bordába 60 szál kerül. 60 cm széleset szövünk, 12 zserébet vetünk fel. Nem a legvékonyabb, de finom fonallal dolgozunk. Ez olyan vászon, amire szálszámolásos varrottast is tudunk készíteni. (Szálánvarrott.) Ilyen vászon kellett, ha a lepedő szélére mintát akartak hímezni, ha hímzett párnafejet akartak az ágyba. Ezzel a vászonnal készítették a szőttes párnafejeket is. A párnák két részből állnak. A párnafejből - ezen van a minta - és a párnaaljból, ami tiszta fehér. A párna 110 cm hosszú és 60 cm széles. így egybe, több mint 220 cm-t kell szőni egy párnához. Megszőtték így egybe a párnát, a közepébe a szedettes mintával. A minta közepénél hajtották kettőbe az anyagot és varrták össze. Ez lett a párna huzata, amit pamutból szőttek. A belseje amibe a toll került - kenderből készült, legtöbbször négy nyüsttel. Jól megkenték párnakenővel, hogy ne eressze ki a tollat. Többnyire dísztelen volt. A párnákat - ha elszakadtak - újra felaljazták. Elvágták ott, ahol elszakadt, a szép párnafejet belevarrták egy új vászonba és tovább használták. Gyakran külön szőtték meg a párnafejeket és utána varrták össze. A párnahuzat vásznát akárki meg tudta szőni. A párnafej nehezebb és munkásabb. A párnafej szövése: 12 cm tiszta, fehér vásznat szövünk. Ez után kezdődik a mesterke mintájának felszedése. Ha szélesebb párnát szövünk, 40-50 csép is kell. A párna mintáját a feléig felszedjük, a másik felét visszaszedjük. Szinte minden párnán félig van a minta, a másik fele meg ugyanaz. A párnaminták tükrösek, tengelyesen szimmetrikusak. Két párnamintát ismerek a gyűjtésemből, amelyik nem ilyen: a kígyófejes és az ördögtérgyes. Ezeket egészen ki kell szedni. Nehezen szőhető öreg minták. A párnákhoz is gyapotfonalat használunk. Az alaphoz vékonyabb fehéret olyant, mint a mejkje. A mintához bordó (setétveres) és fekete fejtő kell. Nagyon fontos a párnáknál, hogy ne torzuljon a minta. Ne legyen lapos, nyúlott. Minden párnaminta több részből áll. A részek jól elkülönülnek egymástól. Vagy egy színes vászoncsíkkal választották, vagy szőttek egy kis üres vásznat, vagy egybeszőtték az egészet, csak más-más színnel. Olyant is láttam, hogy úgy egybeszőtték, hogy csak a minta mássága mutatta, hogy melyik a mesterke, melyik a keskenyke, s melyik afőminta. A leggyakoribb mesterke a képrezes minta, s a leggyakoribb keskenyke a vízfolyásos, igazi nevén ökörhúgyos. Szőttek tiszta veres, bordó, fekete párnákat, de sokszor a setétveresbe, vagy a bordóba egy kis feketét is szőttek. Feketébe veres sose volt. A párnafejeknek a mintája igazán soha nem látszott úgy kiterítve, ahogy most a díszpárnákat látjuk. Mindig középen látszott egy kicsit szélesebben, s a szélein már - a varrás és az összehajtás miatt - nem nagyon.