Lőrincz Aladárné: Bukovinai székely szőttesek – technikák és mintalapok (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2000)
A szedettes szövés
A szedettes szövés A szedés szerszámai: széles emelődeszka (mindig a nyüstök mögött van). Ez az a deszka, amit a nyüstkötésnél is használunk. A második deszkával a borda előtt emeljük fel a szálakat, keskenyebb és vékonyabb mint a másik, végig egyforma széles. A harmadik szerszám a szedőpálca, ami egy hosszú és finom csép. Nagyon meg kell válogatni hozzá a fát: szálkamentes, vékony, rugalmas, erős legyen. A végét szépen legömbölyítjük. Ezzel szedjük fel a mintát. Azért szedés, mert kiszámolva felszedjük a láncfonalakat. Azok a szálak, amelyek a mintát képezik, a szedőbot alatt maradnak. Megszámolunk minden szálat, ahogy a minta kívánja. A minta akkor szép, ha egyforma a két szélén, ezért az első sort középen kezdjük el szedni. 12 zserébet vetettünk fel, tehát 6 zserébnél lesz a közepe. Az első sort a legnehezebb felszedni, mert az a legfontosabb, hogy jól kezdjük el a párnafej mintáját. A többit már könnyebb számolni. A párnamintákat a feléig szedegetjük soronként, onnan visszaszedjük. Ha a szedőbotra felszedjük az első sort, betesszük az első emelődeszkát, a felszedett mintát felemeljük úgy, hogy a bordán és a nyüstön túl, hámi, az emelődeszkánál akkora nyílás legyen, hogy az emelődeszkát hibamentesen be tudjuk tenni. Az első sor, amit kiszámoltunk, hámi kerül az emelődeszkára, a bordán és a nyüstön túl. Az emelődeszkát felemeljük, ellenőrizzük, hogy jól tettük-e be. Felemeljük hátul az emelődeszkát, s akkor már az elől lévő deszkát és a szedőpálcát is kiszedhetjük, befűzhetjük a vetüléket, az ontokot. Ez a fonal mindig színes, nálunk bordó, veres, vagy fekete. A fonal vastagság határozza meg, hogy hányszor kell a vetüléket átfűzni. Mindig emelni kell az emelődeszkával, hogy elől a borda előtt, a felszedett minta szerint nyíljanak ki a szálak. Háromszor szoktunk emelni is, átfűzni is. Az alapszövéssel minden sor után szövünk rendesen, mintha vásznat szőnénk, a felszedett sort leszorítjuk a fehér alapvászon ontokjával. Minden felszedett sorhoz teszünk egy csépet úgy, hogy amikor a széles deszkával megemeljük a szálakat, akkor az egyik emelésnél egy csépet beteszünk oda hátra, egészen feltolva a hátsó hasajóig. így megmaradnak a felszedett sorok. Minden sornál így ismételjük. A kendedzőknél úgy szedtük fel a mintát, hogy két szál volt egy-egy szem, a párnáknál három szál, azaz egy ige az egység, tehát mindent hárommal számolunk. Ha úgy van a szedés, hogy 1 le, 3 fel, akkor az szálra számolva, 1 ige le, 3 fel, azaz 3 szál le, 9 fel. A szedett mintát úgy jó szőni, ha van hozzá segítség, aki emeli a deszkát és beteszi a csépeket. Akkor kell a legjobban a segítség, amikor már eljutottunk a minta feléig, és visszaszedjük a sorokat. A segítőtárs a szövőszék mellett áll, kiveszi a nagy deszkát, felemeli azt a csépet, ami következik, és a kicsi résen óvatosan bedugja a deszkát. A csépet nem veheti ki addig, míg nem ellenőrizte, hogy hibátlanul dugta-e be a deszkát. Ha minden rendben, kiveszi azt az egy csépet, a széles deszkát odatolja a nyüstök mögé közel, függőlegesre állítja, azaz emel. Aki benne ül a szövőszékben, az előtte keletkező résbe átfűzi a színes fonalat. Segítőtársa lefekteti, s kicsit hátrébb húzza az emelődeszkát. A szövő rálép az egyik lábítóra, arra amelyik éppen következik, s ezen a nyíláson a fehér alapvászonból sző egy sort. A segítőtárs újra emel, a következő színes szálat újra befűzik, a deszkát hátrébb húzzák, ismét fehér következik, de most a másik lábítóra. Aztán harmadszor is az emelés következik, rá a leszövő szál. A segítő kiveszi az emelődeszkát, új csépet húz előre, oda betolja az emelődeszkát, emel, és máris új mintasor jelenik meg a szövésben. Ketten gyorsabban szőnek, de csak akkor, ha ügyes a segítő, mert ha hibázik, még rosszabb, mintha egyedül kellene dolgozni.
