Lőrincz Aladárné: Bukovinai székely szőttesek – technikák és mintalapok (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2000)
Többnyüstös technikák - Borshímes szövés
más. Mindig két lábítót nyomunk egyszerre, váltáskor csak az egyik lábunkat mozdítjuk. Ha ezt így csináljuk, és nem tévesztjük el, akkor szarufás mintát szövünk, ami hasonlít a halszálkáshoz. Ugyanilyen a kerekhímes felvetése, nyüstbe fűzése, befogdosása és minden hozzávaló, csak amikor szövünk, akkor nem végig egyformán lépegetünk a lábítókon, hanem megfordulunk a lépésekkel akkor, amikor kell. Bal lábbal kellene lépni, de jobbal lépünk. Ezt nehezebb szőni, mert nagyobb odafigyelést igényel. A szembeforduló szarufák, halszálkák szép kerekek lesznek. Ezért hívják kerekhímesnek. Szőtték úgy is a kendedzőket, hogy szarufás az alapja és a csíkmintánál változik át kerekhímessé. Ennek sok variációja lehet. Borshímes szövés: Az abroszokat, a nagy ünneplőket szőtték ezzel a mintával, de láttam fél lepedőt is, amit a díszes ágyakra használtak. Ezt a szövésmódot állítólag a takácsoktól vették át, Bukovinában nagyon kedvelték. Minden tulipántos ládában volt belőlük több is. A borshímest három nyüsttel szőtték, a legdrágább fehér pamutfonalból. Ehhez egy kicsit vékonyabb, finomabb fonalat használtak, mint a többi szőtteshez. Láttam vékony lenfonalból szőve is. 60 cm-es szélességű darabokból kettőt varrtak össze, középen nagyon szép horgolt csíkkal. A szélét récével, csipkével vagy kétsoros bogozott rojttal díszítették. Az abroszok mérete: 110 cm széles, 160 cm hosszú. A legnagyobb ünnepen, az úrnapi körmeneten használták ezeket az abroszokat. Az asszonyok a templomon kívül négy oltárt készítettek. Sok-sok virággal díszítették, a legszebb abroszokkal és fél lepedőkkel terítették le. A templomban az oltárterítő is ilyen volt. A borshímes hasonló a darázsfészkes mintához. 13 zserébet vetnek fel hibátlan fonalból. 4,5-es borda és 3 nyüst - ebből kettő 8 zserébes és egy 14 zserébes - szükséges hozzá. A befogdosás úgy kezdődik, hogy a mejk fonalból négy szálat (két pár) választunk ki, vagyis a négy első szálat fogjuk a kezünkbe. Az 1. szálat a 14 zserébes nyüstbe fogjuk, a második szálat az egyik 8 zserébesbe, a harmadik szálat megint a 14 zserébesbe, a negyedik szálat ugyanabba a 8 zserébes nyüstbe fogjuk. Elosztjuk a nyüstöket, amikor kezdjük a befűzést. Leghátulra tesszük a 14 zserébes nyüstöt, ez a vászna. A két 8 zserébes nyüstöt eléje tesszük, l-es, 2-es a nevük. A legelső szálat mindig a vásznára fogjuk, a másodikat az l-es nyüstbe, a harmadikat megint a vásznára, a negyediket ismét az l-es nyüstbe. Megint négy szálat fogunk a kezünkbe (az előbb az l-es nyüstnél voltunk): az 1. szál a vásznánál a 2. szál a 2. nyüstbe kerül, a 3. szál a vásznára, a 4. szál a 2. nyüstbe kerül. így váltogatjuk, amíg a végére érünk. Ezután két szálanként beszedjük a bordába. A munkákat két asszony végzi. Egymással szemben ülnek a nyüstök két oldalán. Az egyik válogatja és adogatja a szálakat, a másik a nyüstszemeket szedegeti sorra és fűzi bele a szálakat. Az eligazítás következik. A nyüstöket össze kell kötni a nyüstkarikán keresztül. A vásznát és az l-es nyüstöt kötjük össze egymással mind a két nyüstkarikánál, aztán a vásznát a 2-es nyüsttel is összekötjük ugyanúgy. A lábítók elrendezése: A vásznának kiválasztunk egy lábítót, általában azt a szélsőt, amelyik a jobb oldalon van. A második lábítóra kötjük az l-es nyüstöt, a harmadik lábítóra a 2-es nyüstöt. Lenyomjuk a vásznát, kapunk egy nyílást, ahol átdobjuk a fonalat. Az első lábítót nyomjuk, visszadobjuk a vetélőt. A vásznával és az l-es nyüsttel négyszer vetjük át a fonalat. (Addig a 2.
