Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Textil-, gyapjúfeldolgozás

donképpen mindig megvolt. Pl. A századforduló körül kezdtek el a sióagárdi asszonyok is hímesen szóni, és egyaránt tanultak az agárdi takácsmestertói és a sárközi asszonyoktól. Az agárdi asszonyok kezén azonban egy új, sem a sárközivel, sem a takácsok munkájával össze nem téveszthető, sajátosan helyi művészet alakult ki. Volt egy átmeneti időszak - vidékenként eltérő időben - amikor a parasztasszonyok csak fontak, de nem szőttek, mint pl. Kölesden, ahol a kendert megtermelték, feldolgozták, de a szövés munkáját takácsokra bízták, akik csak télen dolgoztak. A takácsmester Kalaznóról járt át, figyelemmel kísérve, hogy mikor fejeződik be a kender fonása. A megrendelők odaadták a szónivalót. A pamutfonálról a mester gondoskodott. Főképpen szakajtóruhákat, abroszt, komatálra való díszkendőt, különféle törölközőket rendeltek. A köznapi és ünnepi használat szerint, a mintázás egyszerűés összetettebb csíkritmusból állt, piros pamutfonallal díszítve. Kedvelték a rozmaringos mintát is. 1 akacss/óttcs paszitásruha Szakai) hol A Kapós mentén az Eszterházy hitbizomány valamennyi gazdasága termesztett lent és kendert. Feldolgozásukat saját kendergyárukban végezték. A parasztság Attalán és környékén csak kendert termesztett, lent nem. A vászonnak igen nagy jelentősége volt a paraszti életben, a megfont fonalat kizárólag a takácsok szőtték meg. A kendervásznak, a félpamutos vásznak mintázata általában egyszerű, de kedvelték a mintásat is, amelyet csak a különleges ügyességgel megáldott hímes takácsok tudták elkészíteni. Ezek a takácsok sem voltak céhekbe tartozók, vagy iparos mesteremberek. Mindannyian téli elfoglaltságnak tekintették a szövést. Munkadíjként mindent elfogadtak: pénzt, gabonaféléket, kukoricát, ölfát stb. A takácsok különböző minőségű vásznakat szőttek: a kendervászon vagy parasztvászon kétféle minőségű volt. A fejkenderből készült a háztartáshoz és az öltözködéshez szükséges vászonnemű, a kóckenderből font vastagabb szálú fonalból a gazdálkodáshoz használatos vászon: a gazhordó és a takarmánypokróc, a szalmazsák, a tutyitalp, a kapcatalp, a termények tárolását szolgáló sávolyszövésű zsákok: liszt, korpa, búza tárolására. A félpamutos