Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 11. Balássy Gyula - 12. Ács Istvánné - 13. Tóth Jánosné - 14. Király Anna

Balássy Gyula fafaragó (1912 Olthévíz »Romania« - 1978 Dombóvár) Erdélyi családból származott. Szülei tanítók voltak. Gyermekkori élményei elsősorban szülőföldjének kopjafáihoz kapcsolódtak, és már ekkor próbálkozott figurák faragásával. Mérnök volt, de 1957-től élethivatásának a faragást választotta. Első munkái kopjafa-faragások, s ezek sajátos stílusa későbbi munkáin is felismerhető. Főképp körplasztikákat készített. Erőteljes egyéni stílusban jelenítette meg kisméretű figuráit. Ritka közvetlenséggel ragadott meg egy-egy ellesett pillanatot. Több pályázaton, kiállításon szerepelt sikeresen. Elsősorban szobrokat készített, amelyek egy-egy jellegzetes alakot ábrázoltak: pásztor, halász, szántóvető, kubikos, de vannak munkás figurái is. Alakjait nagy síkokra bontva ábrázolta. Faragványait a Népi Iparművészeti Múzeumban őrzik. 1960-ban népi iparművész, 1964ben pedig a Népművészet Mestere. Acs Istvánné Kovács Erzsébet szövő (1925- 1981 Decs) A szövést gyermekkorában nagyanyjától tanulta, aki híres szövőasszony volt. A Sárközi Népművészeti Szövetkezetnek alapító tagjai közé tartozott. Mesterének, nagyanyja mellett, Bali Istvánnét vallja, akitől 1952-ben tanulta meg a „szedettmintás" szövés technikáját, és az ő irányításával tanulmányozta a sárközi mennyezetes ágyak díszes, szövött párnamintáit. 1962-ig otthon szőtt, majd nyugdíjazásáig a szövetkezet tervezőrészlegében bemintázó szövőként dolgozott. 1972-ben népi iparművész, 1974-ben a Népművészet Mestere. Tóth Jánosné Kovács Sára babakészítő ( 1903 - Ocsény - 1980 Decs) Őcsényi parasztcsaládból származik, beleszületett a sárközi tradicionális kultúrába. A népi kendermunkákat gyermekfejjel sajátította el. Pilisy Elemérés az ő nevéhez fűződik a régi sárközi női fej viselet felújítása az 1930-as években. A sírokból exhumálás során előkerült tülkös pártát, tornyos bársonyt, kontypántlikát felhasználva, rekonstruálta a sárközi női fejviseletet. A későbbiekben is a népviselet, főleg a női fejviselet érdekelte, a megújuló néptánccsoportoknak ő készítette el ezeket a darabokat. 1975-ben a háromlábú sárközi babák (a bubák) készítéséért kapta & Népművészet Mestere címet. Pályázatokon is részt vett. Az 1970-es évek végén Kecskeméten rendezett népviseleti pályázaton sárközi fej viselete díjat nyert, de átvenni már nem tudta. Király Anna hímző (1918-Baja) Baján a polgári iskola befejezése után megtanult hímezni-varrni. 1944-ben került nővérével, Király Irén tanítónővel Sióagárdra, ahol megragadta őket a falu gazdag, még elevenen élő népviselete, hímzése, szőttesvilága. Összegyűjtötték a sióagárdi hímzés - lehetőség szerint - minden változatát, és ezek alapján tervezték a különböző kézimunkákat. Később Király Irén kérésére Tóth Jánosné Bognár Teréz is bekapcsolódott a rajzolásba, hímzésbe. Alkotásaik sok-sok kiállításon szerepeltek együtt. Király Irén tanítómestereinek a régi sióa-